6.rész

Helló Everyone!:) Meghoztam az új részt, ahogy mondtam. Megcsináltam, hogy lehessen pipálni, remélem éltek a lehetőséggel!;) Kommentelni és felíratkozni ér.;)

xx Jessi.:)

Nagy levegőt vettem és erősen lehunytam a szemem, a kezem ökölbe szorítottam és a körmeimet a tenyerembe vájtam, reménykedve abban, hogy ez csak egy hülye álom fel   Legnagyobb csalódásomra nem ébredtem fel lihegve és izzadva, még mindig itt voltam.

A szemeim még mindig csukva voltak, de hallottam ahogy nyekereg a lépcső, egyre közelebb jött. Felsőteste súrolta a vállamat, lehajolt és a fülembe suttogott.

- Ejnye, ejnye ilyen barátaid vannak? Nem emlékszel, hogy mit mondtam a múltkor? – mondta, bennem pedig megállt az a képzeletbeli pumpa, Éreztem a leheletét a nyakamon és ettől kirázott a hideg, nem jó értelembe. – Itthon hagynak egyedül, ráadásul este. – folytatta.

- Engedd el! – utasította egy hang mögülem. – Most!

A fickó berohant Zayn szobájába, ott pedig leugrott az erkélyről. Eddig bírtam, eltört nálam az a bizonyos mécses, háttal nekidőltem a falnak és csak csúsztam egyre lejjebb amíg le nem ültem  és ki nem tört belőlem a keserves zokogás. Ami szerintem már a srácok és Tara idegeire ment. 2 erős kéz fonódott körém és emelt fel a földről, nem tudtam, hogy ki az, de nem is érdekelt. Felőlem a kertész is lehetne. Az illető bevitt Harry szobájába és letett az ágyra, odament az éjjeliszekrényen levő lámpához és felkapcsolta azt. A szobába lett egy kis világosság, így megtudtam nézni a megmentőmet aki nem más volt mint Liam. Mivel a könnycsatornáim már kiszáradtak, nem sírtam, csak kicsit még a sokk hatása alatt voltam.

- Hát te? – érdeklődtem.

- Hazajöttem egy fájdalomcsillapítóért, de ahogy elnézem jól tettem.

- Tényleg, nagyon köszönöm. A többiek?

- Ez csak természeted. – mosolygott. – Bulizni akarnak, és előtte mindig beveszek egy fájdalomcsillapítót, hogy ne hasogasson a buli után a fejem. – itt  vágott egy fintort.

- Így minden más.

- Mi lenne, ha te is jönnél? – kérdezte.

- Segítsek figyelni a srácokra? – kérdeztem mosolyogva, közben meg kikecmeregtem az ágyból.

- Nem kell, te is berúghatsz ha gondolod. – nevetett fel jóízűen Liam, de mikor látta, hogy nem nevetek azonnal abbahagyta.

- Soha nem iszom, erősen megvetem az alkoholt, csak a galibát okozza és tönkre teszi az embert.

- Igazad van, na akkor készülj el, a nappaliban megvárlak. – kacsintott és kiment az ajtón.

Jessi buli ruhája.:)

Még jó, hogy mindenre gondoltam, ezért egy amolyan bulizós ruhát is hoztam. Elmentem a fürdőbe ahol gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és kifésültem a hajam. Felvettem egy ujjatlan ruhát aminek a felsőrészén szegecsek voltak, az alsó része pedig fekete volt. Feltettem a szokásos sminkemet de most tust is használtam. Kiválasztottam egy fekete magassarkút és egy táskába beledobáltam a fontosabb dolgaim. Óvatosan mentem le a lépcsőn és álltam meg a fiú előtt.

- Mehetünk? – kérdezte, de csak bólintottam.

Kikapcsolta a tv-t és bezárta az ajtót, addig én bepattantam a kocsiba és az ideiglenes sofőrömre vártam. Beszállt a kocsiba és azonnal felnyomta a fűtést. Kb. 15 perc alatt odaértünk a szórakozóhelyre, ahol hosszú sor volt. Liam a sor elején levő őrhöz ment és csak intett neki egyet, a férfi azonnal kinyitotta előttünk az ajtót. A hangos zene megcsapta a fülemet, tipikus disco zene volt. Nem csípem annyira. A hely, egész hangulatos volt. A bárpultnál sose volt olyan, hogy a csapos leülhetne akár 1 percre is, mindig jöttek újak akik rendelni szerettek volna. A mennyezeten volt egy nagy discogömb. Máris megvolt adva a party hangulat Jobb oldalon pedig boxok voltak ahonnan néha hangos röhögéseket lehetett hallani. Liam megfogta a csuklóm és a bárpulthoz vitt.

- Mit kérsz? – nézett le rám.

- Kólát.

- 2 db üveges kólát kérünk. – fordult a csapos felé.

Megkaptuk az italainkat és a többiek felfedezésére indultunk. Az egyik boxban találtuk meg őket és khm.. már eléggé illuminált állapotban voltak. Körbe néztem a társaságon és legnagyobb meglepődésemre ott ült Johanna is. Meglepő, de nem volt benne semmi alkohol, előtte csak egy kóla volt. Legjobban talán Louis volt kiütve aki Lora mellett ült és a lány ujjaival játszadozott. Ő viszont erre mindig felkuncogott. A mi Tommonk után talán Harry következett, aki a mellette levő Niallnek mutogatta a "jó csajokat". Legnagyobb meglepődésemre a Szöszi inkább Taraval foglalkozott mint sem Hazzaval. Tara is ott volt és hát benne is volt valamicske. Zayn Perrievel táncolt valahol a tömegben.

- Sziasztok! – köszönt Liam és leült egy szabad helyre.

- Liam, Jess! – üvöltött fel a Göndörke és lehúzott az ölébe. Pechemre szélen ült.

A többiek sztorizgattak tovább, Johannaval találkozott a tekintetünk, szegénynek eléggé kétségbeesett volt, hiszen új társaságban volt. Kacsintottam neki egyet és eltátogtam nyugi félét, mire az arcvonásai megenyhültek és a testtartása is lazább lett.

Ami az este folyamán a legjobban meglepett azaz volt, hogy Harry nem állt le minden plasztikázott nővel flörtölni. Végig mellettem volt és vigyázott rám. Talán azért is volt ilyen a viselkedése, mert nem engedtem többet inni, lassan kezdett kijózanodni, aminek én csak örülni tudtam.

Hajnal 1-2 fele érhettünk haza, még szerencse, hogy Johanna letette a jogsit ezáltal ő vezette Zayn kocsiját, mivel a Liamébe nem fértünk be mindannyian.

Otthon Johanna Liam és köztem elosztottuk az embereket, hogy ki kit visz fel és, hogy hova. Én kaptam Harryt és Louist. Louissal kezdtem, mit ne mondjak nem volt könnyű, a lépcsőn felfele menet a sétálunk, sétálunk egy kis dombra lecsücsülünk-öt énekelte, és mindig leült. Alig bírtam felráncigálni. Harryvel sokkal könnyebb dolgom volt, minden 2. lépcsőfok után adnom kellett neki egy puszit, viszonylag hamar felértünk. A szobájába leültettem az akit az ágyra, elővettem a pizsamám és a fürdőbe mentem.

Megengedtem a vizet és a tusfürdő segítségével azon voltam, hogy eltüntessem a cigi, alkohol szagot. Tervem sikerrel járt, a kabinból kilépve felöltöztem és fogat mostam. Eszembe jutott, hogy holnap iskola ezért Hazza szobájába beállítottam az ébresztőt és befeküdtem ágyba.

Harry átkarolt hátulról és motyogott valamit az álmába, majd nem felnevettem, de tartottam a számat és megpróbáltam elaludni. A mai nap eseményei után csak remélni tudtam, hogy az a bizonyos szó szebb lesz és ez nem volt más mint az álmom.

Reggel kinyomtam a telefonomat és kimásztam az ágyból. Lementem a konyhába ahol Johanna volt és szendvicset csinált, gondolom reggelire.

- Jó reggelt, kinek csinálod? – köszöntem és érdeklődtem miközben beálltam mellé segíteni.

- Neked is, Tara, Te és magamnak. – mosolygott.

- Tiszta cuki vagy. – mosolyogtam vissza.

Elővettem néhány poharat, amit megtöltöttem vízzel és hozzá fájdalomcsillapítókat, rátettem őket egy tálcára és egyensúlyozva végig mentem a szobákon. Minden szobába tettem az éjjeliszekrényre annyit amennyit kell, Tarat felkeltettem a Niall mellett, és leráncigáltam a konyhába. A szendvicseket Johanna már elkészítette, így nekünk csak el kellett tüntetnünk.

- Nos, kedves Tara. Most mesélj a randitokról. – mondtam neki türelmetlenül és még egy kicsit csaptam is az asztalra, hogy hitelesebb legyen, de ettől barátnőm csak megugrott, annyira megijedt.

- Hát, az úgy volt, hogy mikor megérkeztünk, akkor mindketten rendeltünk és Niall tökre aranyos volt, figyelt rám meg minden. A vacsi után elmentünk a Temze partjára és ott sétáltunk, de mivel fáztam így egy szállodába mentünk. A mi már le volt foglalva, nem is tudtam, hogy nem itthon alszunk. Egy csomót beszélgettünk meg nevettünk és mellette aludtam el. Nagyon-nagyon jó volt. – mesélte totál belelkesedve,

- Remélem összejöttök. – öleltem meg a barátnőmet. – Most pedig indulás készülődni.

Jess ruhája.(az ő haját nézzétek, ami
egyenes, és kevesebb sminket):)

Felmentem a szobába, ahol Harry aludt, aranyosan. Összeszedtem a ruháimat és bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a ruháimat ami most egy farmerből és egy kockás ingből állt, kifésültem a hajam majd laza copfba fogtam, sminkeltem és legvégül fogat mostam. Feltettem pár kiegészítőt és kiléptem a fürdőből. Harry még mindig aranyosan aludt, ezért csak egy puszit nyomtam az arcára és lesiettem a lépcsőn, miközben rohantam beugrott, hogy nem is mentünk el tegnap Hazzaval vacsorázni, na mind egy. 

- Kész vagytok? – kérdezte Johanna, mikor megálltunk előtte.

- Igen. – válaszoltuk egyszerre.

- Jézusom, ez kísérteties. – nevetett Johanna.

Felvettük a cipőinket, sapkánkat és a kabátunkat, majd útnak indultunk a suli felé. Bégig beszéltük az utat a tegnap estéről. Kiderült, hogy Johannanak Zayn jön be a fiúk közül, d neki barátnője van.

- Szerintem, annyira nem szeretik egymást. Nem láttátok, hogy hogyan néznek egymásra? Mint ha idegenek lennének.

- Ezt már én is észre vettem. – helyeselt Tara. Johanna pedig egy kicsit elpirult.

- A tesóddal mivan? – érdeklődött Tara. – Ő ilyen rossz fiús?

- Ja, minden nap másik lányt hoz haza, elhihetitek milyen idegesítő.

- Merre laktok? – kérdeztem, hogy ezek után, ne egyedül járjak suliba reggelente.

- Elég messze innen, fentebb.

- Én is. Mehetnénk reggelente együtt suliba.

- Rendben, egyébként, hogy-hogy eljöttél tegnap a buliba? – kérdezte és erre Tara is érdeklődve nézett rám.

- Nos, az úgy volt, hogy egyedül voltam otthon éppen a konyhában és lekapcsolódtak a villanyok, azt hittem, hogy ti vagytok, de nem. Egy férfi volt aki a lépcső tetején állt és egyre közelebb jött, legvégül odahajolt hozzám. Liam hála a jó égnek éppen akkor jött haza, ennyi. – meséltem, a lányok szája, meg tátva maradt.

- Ezt mért nem mondtad tegnap? – kérdezte Tara.

- Mégis mikor mondtam volna? – néztem rá.

Időközben megérkeztünk a suliba, ahol a bejárat előtt a 2 bajkeverő gyerek sutyorgott össze-vissza. Ők mindig tudnak csinálni valami galibát, de tényleg. Azon vannak, hogy ne legyen iskola, sose tudják rájuk bizonyítani a dolgokat, mert úgy csinálják, hogy ne találjanak nyomot. Durva, legalábbis szerintem. Josh ma lebetegedett, az egyetlen fiú barátom a suliból, így senki nem tudott "megvédeni" Bradytől. Ez a fiú enyhén nyomulós.

A szokásos csoki adagom felét megettem a többit pedig passzoltam Zoenak, aki rutinos mozdulattal elkapta. Igen, a terem egyik végéből dobtam neki a terem elejébe.

Az ebédszünetben a terembe voltunk Johanna kiment a wc-re, ezért csak Taraval és Zoeval beszélgettem. A téma pedig annyi volt, hogy kinek mi a kedvenc zenéje.

- Nem tudom, én maradok a One Directonnál. – vont vállat Tara.- Azon belül pedig Niallnál. – kacsintott.

A zsebemben rezegni kezdett a telefonom, ami annyit jelentett, hogy SMS-em érkezett. Mosolyogva nyitottam meg.

" Bocsi, hogy nem mentünk el tegnap este vacsorázni, mit szólnál, ha ma bepótolnánk?:)

Xx Harry.:)"

- Pff, még vacsorázni se vitt el? – mondta egy hang mögülem. Megpördültem a tengelyem körül és lesajnáló pillantásokat löveltem a fiú felé.

- Tudod, Brady a különbség köztes és ő közte, az hogy amíg te az idegeimre mész addig ő nem, de legfőképpen nem leskelődik mások telefonjába. – végszóra pedig az arcán csattant a kezem.

Annyira meglepődött a tettemen, hogy hátra is lépett néhány lépést, közben pedig az arcát dörzsölgette és elhordott mindennek.

- Van még rám egyéb jelződ? – emeltem a plafonra a tekintetem, majd vissza a fiúra. – Esetleg, valami mondanivalód?

- Vigyázz magadra kicsilány. – mondta és ördögien felkacagott.

A borzongás átjárta a testem és elfogott a rosszullét, erőt vettem magamon és lendíteni akartam a kezem, de Brady elkapta.

- Meg ne merj ütni még egyszer. – mondta fenyegető hangnemben.

- Miért mi lesz akkor? Visszaütsz, vagy rám küldöd néhány haverodat? – húztam gúnyos mosolyra a számat és a másik kezemmel ütöttem arcon.

Az egész osztályban síri csend volt, egyedül Brady szapora lélegzetvételét lehetett hallani. Farkasszemet néztem magával a félelemmel, Bradyvel. Lesajnáló pillantásokkal néztem rá és azt mutattam, hogy nyugodt vagyok. Nem így volt, belül féltem, egyenesen rettegtem, hogy mit tehet velem. Mi van, ha ő az a titkos személy akitől a borzongás fut végig rajtam és a rosszullét kerülget?

Ezt az "idilli" pillanatot a csengő szakította meg, mindenki mocorogni kezdett, hátat fordítottam neki és a helyemre mentem. A tanár bejött és elkezdett diktálni, bírom mikor csak úgy elkezd regélni és azt se tudod, hogy mit csinálj. Szépen lassan elrepült az a 2 óra és rohantam is haza, akarom mondani a fiúkhoz. Tara jött velem, de Johanna most nem, mert hazament, hogy beszéljen az ikertesójával. Olyan volt, mintha a nevemet kiabálnák, de lehet, hogy csak paranoiás vagyok. Mikor már sokadszorra hallottam, komótosan megfordultam és Lora sietett felém, mikor ideért a térdeire támaszkodott és csak lihegett.

- Sziasztok! – nyelt egy nagyot, és közben felegyenesedett.

- Szia! – mosolyogtam.

- Helló! – ugrándozott mellettem Tara.

- Veletek tarthatok?           

- Persze, gyere.

Lora nagyon jófej, suli mellett modell és kiderült, hogy az évfolyamtársunk, nem is vettem észre, de így már érthető, hogy Tara miért integetett valakinek a folyosón.

- Lányok, segítetek elkészülni a randira? – néztem rájuk gondterhelten,

- Ez nem is kérdés. – mondták egyszerre. Egy kicsit tényleg félelmetes.

A nagy ház elé érve elővettem a kulcsomat és bementünk a házba.

- Hahó, van itthon valaki? – ordibálta Lora. – Ezek szerint nincs. – motyogta, mivel választ sehonnan nem kaptunk.

Ledobáltuk a cuccainkat a kanapéra, hoztunk a konyhából egy kis nassolni valót és felvázoltuk a tervet.

- Na, akkor te elmész zuhanyozni, hajat mosol, meg mindent amit kell. – mutatott rám Johanna. - Amíg te fürdesz addig Tara eltervezi, hogy milyen lesz a sminked és Lora meg én pedig kiválasztjuk a ruhádat. – magyarázta Johanna.

- Hova mentek, milyen ruha kell? – kérdezte Lora.

- Nem akarok annyira nagyon elegánst felvenni, de túl lazát se. - magyaráztam.

- Rendben, indulás.

Felrohantam Harry szobájába és kivettem a táskámból egy fehérnemű szettet, elmentem zuhanyozni,  hajat mostam és fogat, majd a hajamat becsavartam a törölközőbe. Kiléptem a fürdőből és átmentem a vendég szobába. Tara már ott volt az összes sminkel, amit ellehet képzelni. Kb. 20-30 percig dolgozhatott a sminkemen aztán átküldött a fürdőbe Lorahoz, aki mint kiderült a hajamat csinálja és nem a ruhámat választja ki. Megszárította és néhány tincset begöndörített, legalábbis gondolom, mert háttal voltam a tükörnek. Johanna, bekötötte a szemem, és óvatosan belebújtatott a ruhámba, feladta rám a cipőmet és, hallottam, hogy a többi lány is bejön a szobába.

Az egész alakos tükör elé húzott és levette a sálat. Az amit a tükörben láttam, egyszerűen lélegzetelállító volt. A ruha ami rajtam volt, vörös színű volt és a térdemig ért, a sminkem egyszerű volt, de még is szép, kiemelte a szemeimet, ami nagyon tetszett. Egy fekete magas sarkú volt rajtam, a nyakamban pedig egy aranymedál.

- Úristen lányok, ez gyönyörű! – ugrottam mindegyikőjük nyakába, ezzel pedig kialakítottam egy csoportos ölelést.

- Nincs mit. – mondta Lora.

Megnéztem a telefonomon az időt és örömmel csekkoltam, hogy jött egy SMS-em.

" 5 perc és ott vagyok érted!

Xx Harry.:) "

Ezt küldte 3 perce, lesiettem a lépcsőn és a nappaliban a lányok voltak.

- Hazza 2 perc múlva itt van!! – mondtam kétségbeesett hangon.

- Nyugi Jess, szép vagy, minden rendben lesz. – próbált nyugtatni Lora.

- Jójó, szorítsatok nekem, oké?

Mindenkit megöleltem és végszóra Harry jött be az ajtón, szmokingban, nem kell mondanom, hogy hogyan nézett ki.

- Csajok, nem bánjátok, ha elrabolom néhány órára? – kérdezte Göndörke túljátszva a szerepét.

- Nem, dehogy. – nevettek fel.

- Sziasztok! – mosolyogtam.

Johanna kacsintott rám, majd utunkra engedett minket. Harry udvariasan kinyitotta a kocsija ajtaját, majd becsukta és átkocogott a fekete Range Rover előtt és beszállt a saját oldalán.

- Hova megyünk? – kérdeztem.

- Szerintem, gondolhattad, hogy nem fogom elmondani. – nézett rám, egy pillanatra elszakítva tekintetét az útról.

- Igen, megfordult a fejemben. – nevettem fel.

- Gyönyörű vagy. – mondta vigyorral az arcán. – Ma pedig én viszek el egy ilyen lányt vacsorázni, megtisztelve érzem magam.

- Érezheted is. – húztam ki magam a hecc kedvéért.

Nem sokáig mentünk még, mikor Harry elővett egy nyakkendőt és bekötötte a szemem.

- Ma már másodjára. – morogtam.

- Tessék? – nézett le rám Harry.

- Semmi, semmi.

- Most állj meg. – engedtem kérésének és egyhelyben maradtam.

Harry lassan levette a szememről a kendőt, és az a látvány ami elém tárult, leírhatatlan. Egyszerűen gyönyörű volt!