7.rész

Sziasztok!:) Ma van a barátnőm szülinapja és miatta megírtam az új részt. Köszönöm a 7 felíratkozót és az előző részhez a 2 kommentet.:) Mivel, kezdődik az iskola, lehet, hogy ritkábban teszek fel részeket. Remélem ez a bejegyzés tetszeni fog.;)

xx Jessi.:)

A hely egyszerűen meseszép volt, vagyis inkább mondanám valami tisztás félének. Néhol voltak néhány fa és bokor, a távolba lehetett látni a hegyeket, amik azon voltak, hogy minél észrevehetőbbek, magasabbak legyenek. Velem szemben volt egy kis asztalka, aminek közepén egy lámpás volt. Volt néhány fa körülöttünk, amelyekről már lehullottak  levelek, így az ágaik szabadok voltak és ezeket ki is használták, mert azokra is lámpásokat akasztottak. Egy kis tűz is volt meggyújtva. Az egész nagyon hangulatos volt és szerintem romantikus is.

- Tetszik? – kérdezte félénken Harry mellőlem.

- Harry… ez gyönyörű! – ugrottam a nyakába.

- Örülök, hogy tetszik. – mondta, és éreztem a hangján, hogy mosolyog. – Gyere, együnk.

Odahúzott az asztalhoz és illedelmesen kihúzta nekem a széket.

- Köszönöm! – néztem bele csillogó smaragdzöld szemeibe. Hazza rám kacsintott és ő is helyet foglalt.

- Jó étvágyat! – mondta, én pedig megnéztem a menüt, nem nagyon tudtam, hogy mi az, még életemben nem ettem ilyet.

Gondoltam, biztos nem mérgező és minden mind egy alapon bekaptam egy kis falatot. Még is csak vacsorán vagyunk, vagy nem? Nagyon finom volt, kár, hogy fogalmam sem volt, hogy mi az.

- Ez mi? – néztem Hazzara, aki az arcomat fürkészte, hogy letudja olvasni róla ízlik-e a kaja.

- Azaz igazság, hogy én sem nagyon tudom. – húzta el a száját.

- Azt, hogy? – nevettem fel.

- Az úgy volt, hogy nekem még el is kellett készülnöm és a srácok csinálták meg a helyet.

- Így már minden más, egyébként finom a kaja.

- Ennek örülök. – mondta és a száját kezdte el harapdálni. Látszott rajta, hogy valamin nagyon gondolkozik.

- Na mi az? – mosolyogtam.

- Csak azt szeretném kérdezni, hogy eljönnél velem a szüleimhez? – kérdezte és közben a tarkóját vakarta.

Abban a pillanatban a kaja –aminek még mindig nem tudom a nevét- ami a számba volt, megakadt a torkomon és köhögni kezdtem.

- Nyugi, ha nem akarod, nem muszáj. – nyugtatott, mikor már alábbhagyott a köhögésem.

- De, szívesen találkoznék velük.

- Tényleg? – emelte rám csillogó szemeit, amiktől mindig mosolyognom kell.

- Igen. – kacsintottam.

- Köszönöm! – nézett rám hálásan, és megláthattam azokat a cuki gödröcskéit.

- Nincs mit.

A vacsora egyébként nagyon finom volt. Megismerhettem Harry másik oldalát is ami vicces és nagyon közvetlen volt. Kíváncsi vagyok, hogy én is csak egy lány vagyok-e a listáján, vagy velem komolyabban is gondolhatja. Nem akarok azok a lányok közé tartozni min pl. Taylor Swift vagy Caroline Flack, én többet akarok ettől a fiútól. Látszik nekem, hogy bizonyítani akarja, hogy ő nem olyan mint amit az újságokban írnak.

- Leülünk a tűzhöz? – kérdeztem, mert annyira csábított.

- Persze, gyere. – mosolygott a gyerekes viselkedésem.

Mindkét szék támlájáról levett egy pokrócot és az egyiket rám, másikat magára terítette. Leült mellém, én a vállára hajtottam a fejem és együtt kezdtük el kémlelni az eget.

- Gyönyörű, nem? – nézett le rám és kicsit közelebb húzott magához, már azt hittem, hogy megcsókol, de csak a homlokomra adott egy hosszú, édes puszit. Vágytam a csókjaira, a szeretetére, – amiben nem is szenvedtem hiányt - az ölelésére, a közelségére, az érintésére, egyszóval csak úgy magár a fiúra, Rá!

- De, nagyon tetszik. – néztem mélyen a szemeiben.

Arcával közeledett és alig volt köztünk néhány mm, egy lap is alig fért volna el közöttünk. Telt ajkai súrolták az enyémeket. Reagálni sem tudtam, annyira meglepődtem a közelségén.

- Várok rád, ameddig akarod. – suttogta a számba, szeme az ajkaim és az íriszeim között cikázott. Az utóbbinál megállapodott, homlokát az enyémnek döntötte, orrunk összeért és farkas szemet néztem azzal a sráccal, akivel eltudnám képzelni az életem minden egyes percét,és  ezek csak boldogsággal telnének el.

- Köszönöm! – mondtam neki ma már másodjára, mégis úgy érzem, hogy szálló igémé vált ez a rövid szócska.

- Nem olyan vagyok, mint az gondolod. Tudom, voltak hibáim, sok lány érzéseivel játszadoztam már. – suttogta, halkan dallamos hangján. – Mindent mondanak, hogy elcsábítom a lányokat és, hogy játszom az érzésükkel. Elismerem, hogy volt néhány lány akivel csak úgy voltam, mert jól nézett ki, de Te más vagy. A közeledben gyorsan elmegy az idő, úgy érzem kötelességem vigyázni rád. Ha hozzám érsz bizsereg a bőröm és hevesebben ver a szívem. Ha nem vagy mellettem, suliba vagy, akkor fizikai fájdalmat érzek, a hiányod miatt. Szeretek melletted ébredni, vagy este magamhoz húzni, hogy ne lopjanak el mellőlem. Szeretem, hogy csak egy vendégszoba van, amit Johanna befoglalt, még ha nem is sok időre. – itt vigyorra húzta a száját. – Eleinte, csak úgy gondoltam rád mint egy lányra akit megakarok szerezni. Utána fokozatosan beléd estem, beleszerettem a mosolyodba, beleszerettem a szemedbe, beleszerettem a hajadba, beleszerettem az arcodba, beleszerettem az illatodba. Szeretlek Jessica Parker! Nem csak, mint egy tini, hanem mint férfi a nőt. Úgy érzem veled megvan a közös hang, veled más vagyok. – ez a szerelmi vallomása lesokkolt. Egyrészt azért, mert ilyet még senki nem mondott nekem, soha. Másrészt, pedig azért, mert én is valahogy így éreztem, hogy szükségem van rá. Gondolatmenetemet rekedtes hangja szakította meg, még nem volt vége a kis monológjának. – Szeretlek, Jess, lennél a barátnőm? – nézett bele mélyen a szemembe a csillogó szemeivel, amiket soha nem fogok megunni.

A levegő vételem szaporább lett és a szívem hevesebben kezdett el dobogni, miért nem hallhatta meg?

- Igen, igen, igen!! – sikítoztam és a nyaka köré fontam a kezeimet.

Ajkait lassan az enyéimre helyezte és gyengéden kényeztette őket. Próbált mindent belesűríteni ebbe a csókba, szenvedélyt, vágyat és legfőképpen szerelmet. Próbáltam viszonozni, amennyire tudtam. Még soha nem csókolóztam, így bedobtam minden tudásom.

- Szeretlek! – mondta mikor levegőhiány lépett fel.

- Én is. – mosolyogtam, boldogan.

- Haza menjünk? – kérdezte én pedig egy aprót bólintottam.

- Mi lesz az asztallal? – kérdeztem.

- Holnap hazavisszük, ha csak egy csöves el nem viszi addigra. – nevetünk fel együtt. – Na, gyere. – felkapott és betett a kocsiba.

Visszament és eloltotta a tüzet valamint a lámpásokat. Az arcomra kiült egy vigyor amit senki és semmi nem tudott levakarni. Megnéztem a telefonomon az időt és meglepődve néztem, hogy volt 4db SMS-em, Taratól, Danielletől, Johannától és Loratól. Mindegyikőjük azt kérdezte, hogy milyen volt a randi. Visszaírtam, hogy majd mesélek. Bepattant mellém a barátom –nem hiszem el, hogy tényleg ő az- és beindította a motort és hazafelé vettük az irányt. Az egész utat végig énekeltük a rádiónak köszönhetően. Olyan gyönyörű hangja van, hogy az leírhatatlan. Vezetés közben, szabad kezével megkereste az enyémet és összefűzte őket. Tettén csak még nagyobb vigyor ült ki az arcomra. A házban, már teljes sötétség volt, erről a múltkori este jutott az eszembe, ezért csak még jobban hozzá bújtam Harryhez, aki ezt nem értette, mert neki nem meséltem el. Felkaptam a pizsamámat és a fürdőbe siettem.

A víz égette a testem, de nem érdekelt, eszembe jutottak az elmúlt 2 hét eseményei és akaratlanul is mosoly húzódott a számra. Aztán az lefagyott, ahogy apa bevackolta magát az agyamba. Hiányzott Ő is, akár csak anya. Lehet, hogy gyerekesen hangzik, de remélem a mennyben vannak és boldogok. Visszafojtottam egy feltörni készülő sóhajt és fogat mostam, felvettem a pizsamámat. A tükörben egy olyan lány nézett vissza rám, akinek egyik fele boldog volt a másik fele pedig egy roncs, akinek sok-sok szeretetre van szüksége.

Kiléptem a fürdőből és a helyemet Hazza váltotta fel, ahogy elhaladt mellettem, nyomott egy puszit az arcomra, amin felkuncogtam.

Leültem a földre, elővettem a könyveimet, megcsináltam a házit és már csak a magolás maradt. Hazza időközben kijött és lefeküdt az ágyra és engem nézett. Becsuktam a szemem és csak motyogtam magam elé a semmibe. Harry leült elém, vagyis a hangokból ítélve ez volt és az ajkait az  enyéimre tapasztotta, a csókunkba belemosolyogtam.

- Na, el lehet téged hallgattatni. – mosolygott és az arcomat simogatta.

Durcásan hátat fordítottam neki és tovább beszéltem halkan. Harry szemmel láthatólag megunta azt amit csinálok és felkapott, letett az ágyra, lekapcsolta a villanyt és befeküdt mellém.

- Most pedig alszunk. – szólalt meg gyengéden, de mégis határozottan.

- De holnap felelek. – motyogtam.

- Majd maximum kijavítod. – ölelt át hátulról és erősen magához húzott. Éreztem szuszogását a nyakamon, ami egy idő után egyenletessé vált. Óvatosan megfordultam a karjai között és az arcát figyeltem az ablakon beszűrődő Hold fénye alatt. Száján mosoly játszadozott, hol eltűnt, hol előjött. Engem is elnyomott az álom, és azt hittem, hogy szebb lesz. Olyan furcsa volt és..és valóságos, mintha tényleg megtörtént volna már.

" A régi szobámban álltam, ami rózsaszín volt, emlékszem, hogy mikor kicsi voltam ez volt a kedvenc színem. Az ajtónál egy kislány leskelődött ki a résen és, valamit fülelt. Nem más volt mint én. Nem vett észre, engem, legyeztem előtte, de semmi. Odakintről egy férfi és egy nő hangját lehetett hallani, anyáét és apáét. Kinyitottam az ajtót jobban és kisurrantam rajta, lementem a lépcsőn és megálltam szüleim előtt, akik a nappaliban voltak.

- Mikor mondjuk el nekik? - kérdezte apa.

- Idővel, Tom, idővel. - ígérte meg anya.

- De Susan, mindig ezt mondod. - emelte apám a tekintetét anyura.

- Mégsem állhatok, csak úgy eléjük, hogy már nem szeretem az édesapjukat. Ők még kicsik ehhez.

- Rendben. - sóhajtott apa.

Anyán a kedvenc hálóingje volt, dús, szőke haja hullámosan esett a vállára. Zöld szemei boldogtalanságot tükrözött. Felsőkarján egy nagy lila folt volt, amit eddig észre sem vettem. Ha jobban szemügyre vettük ujjak nyoma rajzolódott ki. Apára tévedt a tekintetem, egy farmer volt rajta egy pólóval és egy fekete bőrdzsekivel. Az íriszeiben neki is boldogtalanságot lehetett felfedezni. Egymás arcait fürkészték."

Ijedten ültem fel az ágyban és éreztem, hogy Harry magához húz és megnyugtatóan a hajamat simogatja, néha-néha pedig egy puszit ad fejem búbjára. Arcom a csupasz mellkasába fúrtam és hagytam, hogy a könnyek végig szánkázzanak az arcomon.

- Csak rosszat álmodtál, semmi baj nincs, itt vagyok. – mondta Harry kétségbeesett hangon. Letöröltem a könnyeim, és nem engedtem többet előjönni. – Jól vagy? – nézett rám, halvány mosollyal az arcán.

- Persze. – mondtam és egy szájra puszit adtam neki. Neki ez nm volt elég, visszahúzott magához és száját az enyémre tapasztotta, játszottam vele egy kicsit, nem engedtem nyelvének bejutást. Megnyalta az alsó ajkamat, amitől egy kicsit szétnyílt a szám. Megtalálta nyelvem és táncra hívta azt, megint csak levegőhiány miatt elváltunk. Elvettem a telefonom az éjjeliszekrényről és láttam, hogy már reggel 6 volt.

- Megyek, csinálok reggelit. – egy utolsó, gyors csókot adva Hazza szájára és lerobogtam a lépcsőn. Előpakoltam, minden szükséges dolgot és úgy döntöttem, hogy melegszendvicset csinálok.

Vissza felmentem és megnéztem, hogy melyik lány aludt itt. Mind a 3-an itt voltak ki itt, ki pedig ott. Vissza lesettenkedtem a konyhába és megcsináltam a 8 szendvicset. Felköltöttem a csajokat és lehurcibáltam őket. Mindegyikőjüknek kómás volt a feje, de Loranak nem ment ki a fejéből.

- Hallgatunk. – nézett rám szúrós szemekkel, ettől a mondattól a többi 2 lány is felébredt és érdeklődve néztek engem.

- Az úgy volt, hogy elvitt egy ilyen tisztás féleségre, ahol mindenhol lámpás volt és a vacsora isteni volt, bár Harry se tudta, hogy mi volt az. – itt felnevettünk, de úgy, hogy ne keljenek fel rá. – Aztán, meg volt gyújtva egy kis tűz is ami köré leültünk és, Harry szerelmet vallott nekem és megkérte, hogy legyek a barátnője. – a lányok felvisítottak, talán erre már felébredtek.

- Ha van eszed, igen-t mondtál. – nézett rám Johanna.

- Akkor, úgy tűnik, hogy van eszem. – nevettem fel.

Az összes csaj a nyakamba ugrott és elkezdtek ugrálni, engem is erre késztetve. Miután kiugrabugrálták magukat, mindannyian felmentünk elkészülni a suliba. Kivettem a táskából egy fekete csőnadrágot, egy fehér pólót amin bordák voltak(?) és egy fekete blézert is. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem magamra az előbb behozott ruhákat. Feltettem az alap sminkemet,, kifésültem a hajam és késznek nyilvánítottam magam.

Belepakoltam a fekete táskámba a tancuccaimat és Harryhez lopóztam. Egy szájra puszit akartam neki adni, de átalakította csókká.

- Vigyázz magadra. – duruzsolta a fülembe.

- Te is. – mondtam és nyomtam a puha arcára nyomtam egy puszit. – Indulhatunk? – kérdeztem immáron a csajoktól. Válasz csak annyi volt, hogy Lora kinyitotta előttem az ajtót.

Az egész utat végig nevettük és közben hülyéskedtünk, nem nagyon szokott erre autó járni, ezért az úton közepén mentünk, ha jött egy kocsi leszaladtunk a járdára. A múlt délutáni enyhe idő után, fagyos reggel volt. Kiderült, hogy este esett a hú és az utakon jég csillogott. Ki is használtam ezt és csak csúszkáltam. Meg lett az eredménye, ugyanis jött mögöttünk egy kocsi, de én nem tudtam lemenni a jégről, ijedtemben hanyatt estem, de nem lett semmi bajom. A kocsi lekanyarodott egy utcába, mielőtt elért volna hozzám.

Én meg csak feküdtem az út közepén és röhögtem magamon, hogy- hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Nem sokra rá Johannáékból is kitört a röhögés, felhúztak és folytattuk utunkat az iskolába.

Ahogy beléptünk az épületbe, levettük a sapkát, kabátot, ugyanis nagyon meleg volt. Bepakoltuk a szekrényünkbe és elköszöntünk Loratól, mert neki magyarja lesz. Lementünk a tesi teremhez és gyorsan átöltöztünk. Már csak Tarara várakoztunk és elindultunk, futni a szokásos 2 bemelegítő kört. Ez az óra, mit mindig most is gyorsan elrepült, majd következett a nyelvtan és a matek. A fizika következett és itt feleltem én.

- Jessica Parker a táblához a többiek pedig csendben figyelik. – csapta le a naplót és követte a tekintetével a mozgásomat. – Halljuk. – mondta azon a fülsiketítően magas hangján. Elhadarta azt, amit még tegnap este megtudtam tanulni. Elakadtam, a tárnő meg várakozóan nézett rám.

Szólásra nyitottam a számat, de egy éles és szaggatott csengő szólalt meg, a tanár felpattant és kirohant az ajtón sikítozva.

Mindenki felpattant és az ajtó felé futott, egyedül maradtam a terembe. Odasétáltam a padomhoz, elpakoltam a cuccaimat és kifelé vettem az irányt. Az orromat megcsapta a füstszag, és a folyosó,már lángokban állt. Mégsem próbariadó volt, csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Ledobáltam a táskám és kivettem belőle a sálat, hogy eltakarjam vele az arcom. A pánik kezdett rajtam eluralkodni, de nyugton kellett maradnom. Becsuktam az ajtót, hátha akadályozom vele a tűz útját, nem nagyon, de legalább egy kicsit. A terem legtávolabbi pontjába futottam és lehasaltam, úgy tudom ilyenkor azt kell. Eszembe jutott, hogy nálam van a telefonom, kikeresem Harry számát és tárcsáztam.

- Szia Szívem. – szólt bele vidám hangon, de nem tudtam válaszolni, csak köhögtem, mert már a teremben is tűz volt. – Jess, mi a baj? – kérdezte aggódva. Erre sem tudtam válaszolni, csak köhögtem.

- Segíts! – nyögtem ki, de csak suttogásra telt.

- Máris odamegyek! – csapta le a telefont.

Hiába hasaltam le a földre, éreztem, ahogy a füst egyre jobban a szervezetembe szállt. A sál még mindig az arcom előtt volt, de úgy éreztem, hogy semmi értelme neki. Csak köhögtem és köhögtem. Megcsapta a fülem a tűzoltó szirénájának a hangja. A telefonom rezegni kezdett a kezeim közt, Harry hívott, erőtlenül emeltem a fülemhez a készüléket.

- Jess, jól vagy? Mondd, hogy igen, belehalok, ha most elvesztelek, kérlek, szólalj már meg. – könyörgött kérlelő hangon, egyre gyengébb voltam, a háttérből sikítozásokat hallottam és az előbb hallott hangot, a szirénát, tehát itt van a suli előtt. – Kérlek, szeretlek!! – összeszedtem minden erőmet, amit még a füst és a tűz nem vitt el és megszólaltam.

- Szeretlek Harry! – mondtam, és a telefon kicsúszott a kezemből.

Az arcomon végig folytak a könnyek közben próbáltam kevesebbet beszívni a füstből. Azt mondják, hogy ha halál előtt állsz, leperegnek előtted az élet eseményei. Átéltem. Átéltem, 17 évesen a 18-hoz közeledve. Emlékszem az első sulis napomra és szép sorban jöttek az emlékek, amikor leestem a lépcsőn és bevertem a fejem, amikor hiányzott anya, amikor apával sírtunk, amikor apa megütött, amikor Elel nevettünk, amikor táncoltam, amikor fellépésem volt, amikor jöttek a fiúk, amikor apa meghalt, amikor jöttek Johannáék, amikor Harryvel vacsoráztam, az álmom és itt vagyok. Sok minden történt velem, de még mindig most a legjobb az életem és most is van elcseszve.

A szemhéjaim egyre nehezebbek lettek és már nem igazán bírtam nyitva tartani őket. Lecsukódtak. Talán örökre!