3.rész

Sziasztok! Köszönöm a 180 oldalmegtekintést és az előző részhez a 2 kommentet! Sokat jelentenek nekem. Itt az új rész, remélem tetszeni fog!;)

xx Jessi.:)

Reggel  már végre a telefonom ébresztőjére ébredtem. Lerúgtam magamról a takarót és a fürdőbe mentem, hogy elvégezzem a szokásos teendőimet. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Ezúttal egy cicanadrágot vettem fel vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy macskanadrág. Felülre egy farmeringet vettem fel a nyakamba pedig feltettem egy kötött sálat. Kifésültem a hajam és a fejembe nyomtam egy csöves sapit. A táskámba beledobáltam a könyveimet és lerohantam a lépcsőn. Felvettem a fekete bokacsizmám,kabátom és már mentem is. Most viszont Elenhez mentem, kíváncsi voltam, hogy mi történt vele. Ilyet még nem csinált. Miközben feléjük sétáltam azon gondolkoztam, hogy Elen még jó barátnőm-e, mostanában leginkább Tara keresi a társaságomat meg talán még Zoe is. Rájöttem, hogy a barátnőmmel eltávolodtunk és már nem vagyunk olyanok mint régen. Furcsa, de nem is ragaszkodunk annyira egymáshoz.  Befordultam az utcába és megpillantottam a jól ismert házat. Sietősre vettem léptimet, mikor odaértem becsöngettem, de nem jött válasz, sőt még csak fény se volt a házba. Előkotortam a telefonom és megkerestem Elen nevét.

-Igen?-szólt bele fájdalmas hangon barátnőm.

-Elenea, hol vagy? Mi van veled?-kérdeztem tőle félve a válaszától.

-Te ki vagy?-kérdezett vissza.

-A barátnőd, Jessica.-magyaráztam.

-Szervusz Jess!-köszönt bele Elen anyukája.-Elen kórházba lerült.Agyrázkódása van, vagyis emlékezetkiesése.-mesélte, szipogva Miss Folk.

-De.. Hogyan? Mitől?-kérdeztem, miközben éreztem ahogy térdeim megremegnek.

-Leesett a lépcsőn.-sírta el magát újra a nő.

-Ma bemegyek hozzá!-jelentettem ki.

-Jajj, kicsim úgy örülök, hogy lehet rád számítani. Most viszont mennem kell.-köszönt el a nő.

-Semmiség, viszhall!-köszöntem el.

Ezután elindultam visszafele és a sulit vettem célba. Most már gyorsabban mentem, közben pedig kikerestem Matt számát a telefonomból. Már azt hittem, hogy sose veszi fel, de kb. a 8. csengésre sikerült neki.

-Szia Jess, mizu? Hogy vagy?-kérdezte vidám hangon.

-Helló. Csak annyit akartam, hogy ma nem megyek táncra.-mondtam neki szomorúan, hisz utáltam nem menni a próbára.

-Miért?-kíváncsiskodott?

-A barátnőm kórházba került, és nem emlékszik rám.-meséltem el neki a kimaradásom okát.

-Bekisérlek!-jelentette ki.

-Ugyan már ne hülyéskedj.

-De melyik kórházban van?-kérdezte.

-A központiba, de most mennem kell fél 3-kor találkozzunk a kórház előtt.Na szia.-köszöntem el és már le is tettem.

Időközben felértem a 2. emeletre, egyből a termünkbe siettem. Odaadtam Zoénak a nai csokimat, aki kissé csodálkozva de elfogadta. Megtudtam a csajsziról, hogy kiskorában szülei árvaházba adták mert nem volt jó az anyagi helyzetük. Ahogy ezt megtudtam egyből megöleltem, ő pedig félénken ölelt vissza. Nagyon aranyos lány, most költöztek ide a nevelőszüleivel akiket imád. A család többi tagja is befogadta a lányt. Igaz, ezt is csak mesélésből tudta meg, mert 2 évesen fogadták örökbe. Van 2 testvére akiket úgy szeret mintha édestestvérek lennének. A 6 óránk viszonylag elrepült annyit jegyzeteltem, hogy rendesen fájt a karom. Rohantam a szekrényemhez, hogy kiszedjem a cuccom, onnan pedig a buszmegállóba. Nem kellett sokat várnom a buszra, felszállva kerestem egy helyet amit el is foglaltam. 20 perc buszozás után leszálltam a kórház előtt. Sóhajtottam egyet majd a bejárat felé vettem az irányt, ahol már várt a barátom, Matt. Nem beszéltünk semmit, azonnal a recepcióshoz mentünk. Aki kedvesen mosolygott ránk.

-Jó napot! Miben segíthetek?-kérdezte tőlünk, közben ránk nézett.

-Jobbat! Igen, Elena Folk melyik teremben van?-kérdeztem türelmetlenül.

-Mindjárt nézem.-pötyögött egy keveset a számítógépen a szöszi, majd kis idő után felnézett.-2. emelet 17-es szoba.-mosolyodott el.

-Köszönjük!-mosolygott vissza Matt.

Rohantunk a fiúval a lifthez, amit még pont elértünk. Az egyik sarokba egy srác  –vagyis gondolom h nem lány volt- ácsorgott, akinek a fejébe volt hózva a kabátjának a kapucnija és volt egy sapka is rajta + egy szemüveg takarta el a szemeit. Már majd nem megkérdeztem, hogy télen minek hord szemüveget. Kicsit ismerős is volt az arca, már amennyit láthattam belőle. A lift pityegett egyet, ezzel jelezve, hogy megérkeztünk a 2. emeletre Miután megtaláltuk a 17-es kórtermet, Matt felé fordultam.

-Kint maradnál?-kérdeztem, mire válaszul csak egy bólintást kaptam.

Mintha egy lassított felvételbe lettem volna, úgy fogtam meg a kilincset, majd nyomtam is le azt. Belépve a szobába csak még erősebben éreztem azt a jól ismert fertőtlenítőszag. Elen laposakat pislogva nézett felém majd anyukája felé aki a kanapén aludt. Látszott rajta, hogy megviselt. Nagyon rossz volt így látni a barátnőmet, mindenhonnan csövek lógtak ki belőle, nem sok kellett, hogy ne sírjam el magam.

-Te ki vagy?-szólított meg erőtlen hangon.

-Én a barátnőd vagyok, Jessica. Tudom, hogy nem emlékszel rám, de remélem minél előbb eszedbe jutnak a közös emlékeink.-villantottam rá egy hamis mosolyt.

-Rendben. Ha nem bánod , akkor most én aludnék egy keveset.-mosolygott vissza fáradtan.

-Aludj, még itt leszek egy ideig.

Dobtam Mattnek egy SMS-t, hogy ne várjon rám. Hülyén hangzik, hiszen csak ki kellett volna mennem, de nem akartam zajt csapni. Ezután dobtam egy másik SMS-t Taranak, miszerint nem tudunk ma elmenni vásárolni. Azonnal kaptam választ amiben csak annyi állt, hogy "Oké. xx Tara". Az a csönd ami a fehér falú teremben beállt, engem is elálmosított. Egyre laposabbakat pislogtam, amikor szinte pofon vágott a felismerés. Akit a liftben láttunk fiú, nem volt más mint Niall. Azért volt olyan ismerős az arca- Remélem nem történt semmi baj, amiért ide jött. Csekkoltam a telefonomon az időt ami mér este 7 órát mutatott. Jól elrepült az idő gondolkoztam, közben pedig lassan elhagytam a kórtermet. Miután megjött a lift, újra elővettem a telefonom és a névjegyzékből kikerestem egy számot. Nem kellett sokáig várnom, hogy az illető felvegye.

-Halló?-szólt bele csámcsogva a szöszi.

-Szia Niall!-röhögtem el magam.-Jó étvágyat!

-Ó köszi Jess, miújség van feléd?-érdeklődött vidám hangon miután lenyelte a kajáját.

-Most megyek haza a kórházból. Láttalak ma téged, a liftben együtt jöttünk fel. Miért voltál ebbe a büdös épületbe?-kérdeztem

-Csak  a szokásos vérvételemre mentem. Na, és te? Ugye nem történt semmi baj veled vagy Taraval?-kérdezte aggodalommal a hangjában.

-Jajj, dehogyis csak az egyik másik barátnőm Elena, leesett a lépcsőn és agyrázkódása lett.-mondtam neki egy kicsit szomorúan.

-Sajnálom, ha ez segít neked egy kicsit.-éreztem ahogy elmosolyodik.

-Köszönöm, Niall.-mosolyogtam én is.-Most viszont mennem kell. Szia és üdvözlöm a többieket!

-Szia Jess!-már azt hittem, hogy letette amikor egy kiáltást hallottam.-Srácooook, Jess üdvözöl titeket!-erre vagy 5-en kezdtek el kérdezősködni. Én csak el röhögtem magam és fejcsóválva kinyomtam a telefont.

Annyira hülyék, hogy az már nekem fáj. Imádom őket, valahogy érzem, hogy megbízhatok bennük. Mondjuk még Liamet nem ismerem, de gondolom ő is jófej. Azt hallottam róla, hogy ő a bandában a "Daddy Direction". Vagyis azt hiszem ez az jelenti, hogy ő a legnormálisabb,legvisszafogottabb  az 5 fiú közül és ebben benne van Matt is. Begördült a busz a leállósávba és az utasok csak úgy özönlöttek le róla. Mielőtt becsukhatta volna az ajtókat feltudtam ugrani a lépcsőre és jó erősen megkapaszkodtam a korlátba. Szerencsémre nem mentem sok megállót, viszont mikor leszálltam arról a nyamvadt járműről jó érzés töltött el, hogy a friss levegőn lehetek. Hazafele vettem az irányt, sétálás közben nagyon furcsa érzésem támadt. Olyan volt, mintha valaki követne elővettem a farzsebemből a telefonomat és a kezemben szorongattam, netán ha baj történne, tudjak tárcsázni valakit. Sokszor fordultam hátra, de nem láttam senkit sem. Gyorsabban kezdtem el szedni a lábaimat, hogy mielőtt a biztonságos –remélhetőleg- lakásban tudhassam magam. Befordulva az utcánkba már futottam, de az érzés nem múlt el. Magamban ezerszer megesküdtem, hogy majd eljárok futni. Már majd nem a ház előtt voltam, mikor valaki elkapta a karom és befogta a szám. A telefon kiesett a kezemből annyira megrémültem. A támadóm közelebb hajolt a fülemhez, éreztem a nyakamon a lehelletét. A fülembe suttogott valamit, amitől az egész testemet átjárta a borzongás. Ilyet még soha életemben nem éreztem, testem minden porcikáját átjárta a félelem. Sikítani akartam, de nem tudtam és nem is jött ki hang a torkomon. Először a kezemet engedte el utána pedig a számat. Nem mertem megfordulni a rettegés még mindig bennem volt, éreztem, hogy már elment, de semmi zajt nem hallottam ami arra utalna, hogy már nincs a közelemben. Óvatosan megfordultam és kieresztettem az eddig bent tartott levegőt. Erőt vettem magamhoz és hazarohantam szó szerint, A házba érve azonnal bezártam az ajtót és mindenhol bezártam mindent, már amit lehetett. Leültem a nappaliban levő kanapéra és úrrá lett rajtam a zokogás, a testemet újra elöntötte a félelem. Úgy éreztem, hogy itt nem vagyok biztonságban. Elővettem a telefonomat és kikerestem a telefonszámot, reméltem, hogy még nem alszik. Néhány csöngés után felvette a telefont és kicsit álmosan beleszólt.

-Igen?-szólt bele rekedtes hangján.

-Nálatok aludhatnék ma este?-kérdeztem tőle szipogva.

-Jessi, jól vagy? Mi történt? Azonnal odamegyek csak mondd a címet.-kezdett el bepánikolni a fiú a vonal túlsó végén.

-Hát, fogjuk rá.-miután lediktáltam a címet egyből letette a telefont én pedig összepakoltam a cuccaimat amikre holnap szükségem lehet. Végszóra valaki ráakadt a csengőnkre, mivel senki mást nem vártam azon a személyen kívül akivel előbb beszéltem. Ezért gyorsan lerohantam a lépcsőn, hogy minél hamarabb kiérhessek ebből a házból melyben már nem érzem magam biztonságban.

-Végre Jess.-üvözölt Harry,-Jól vagy?

-Szia Harry, fogjuk rá. Mehetnénk?-kérdeztem tőle, mert éreztem ahogy megremegnek a térdeim mert újra elfogott a pánik. Ilyenkor megfordul a fejemben, hogy "mi lesz ha újra...".

Az út csendesen telt aminek nagyon örültem, nem voltam beszélgetős kedvemben. Tudtam, hogy Harry kíváncsi amiért riasztottam, hogy had ne aludjak otthon, de türtőztette magát. Amiért én hálás voltam neki. Viszonylag hamar odaértünk odaértünk a nagy kertes házhoz. Kinyitottam a Range Rover ajtaját és kiszálltam a fekete kocsiból, a hideg levegő nagyon jól esett. Amin beértünk a házba mind az összes fiú a nappaliban volt és TV-ztek, mikor megláttak meglepődve néztek rám, aztán elmosolyodtak. Egyedül Liam nézett rám furcsán, hozzáteszem jogosan.

-Srácok, ha nem baj ma Jess itt alszik.-mesélte a fiúknak Harry. Válaszul viszont csak egy bólintást kapott.-Gyere, megmutatom, hogy hol fogsz aludni.-fordult felém Harry és elindult a lépcső irányába.

Mikor felértünk egy folyosó volt előttem, ahol gondolom a hálószobák voltak. A Göndörke elment az utolsó szobáig majd kinyitotta nekem. Nem volt egy nagy szoba, de nem is volt kicsi épp akkora amekkorára szükségem van.

-Most megyek, biztos leakarsz feküdni. Ha valami baj van az én szobám van melletted.-mosolygott le rám. Na ja egy kicsit magasabb volt nálam. Nem mondtam neki semmit csak megöleltem és szerintem ez esett neki a legjobban.

Miután elengedtem Harryit kiment a szobámból" én pedig sóhajtva körbefordultam. Lepakoltam a cuccom egy székre és kivettem belőle azokat a cuccokat amik a fürdéshez kellenek. Kiléptem a "birodalmamból" és megkerestem a fürdőt. Nem volt nehéz megtalálnom ugyanid velem szembe volt. Magamra zártam az ajtót, lehámoztam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Ahogy eddig nem most se igazán érdekelt, hogy mennyire égeti a bőrömet. Kitisztult a fejem és sikerült ellazulnom. Úgy éreztem nekem ez sok egy napra, már nem bírok el több mindent. Megint eszembe jutott az a rövid, de mégis életfontosságú kérdés. Mindennek megvolt az oka, legalábbis mindenki ezt mondja. Én nem nagyon tudom. Sok kérdésem van és szinte mindegyik miért-el kezdődik.. Kérdem én normális ez?! Fél óra magamat áztatás után kiléptem a kabinból, megtörölköztem, fogat mostam és lemostam a sminkemet, már ha ezt a néhány dolgot ami rajtam volt lehet annak nevezni. Visszamentem a szobámba amit ideiglenesen így hívtam. Leültem a franciaágyam közepére és kibámultam az ablakon ami az ágy felett volt. Ekkor egy hatalmasat villámlott és dörgött is. Nem vagyok azaz ijedős lány, de a viharoktól nagyon félek. Megpróbálkoztam a lehetetlennel, az alvással. Szinte éreztem, hogy nem fog menni és tudtam, csak forgolódni fogok. Felültem az ágyon, felkaptam a telefonom és az ajtóhoz lopóztam. Halkan kinyitottam, hogy nehogy felkeltsek valakit és átsiettem a szomszédos szobához. Halkan bekopogtam amire csak egy morgást kaptam, gondoltam ez igen-t jelent így benyitottam, először csak a fejemet dugtam be a résen utána egész testemmel beléptem.

-Harry.. Bocsi nem akarlak zavarni csak hát.. félek a vihartól és.. Azt szeretném kérdezni, hogy itt aludhatnék veled?-beszéltem össze-vissza makogva. Nem kaptam válasz csak annyit, hogy a fiú arrébb csúszott ezzel odaengedve engem.

Lefeküdtem Harry mellé a telefonomat pedig az éjjeliszekrényre tettem. Éreztem, hogy valaki átkarol és magához húz. Az egész testemet átjárta a megnyugvás, nagyon jó érzés, olyan volt mintha biztonságban érezném magam és senki nem bánthatna.

-Én megvédelek.-suttogta a fülembe Harry amire én elmosolyodtam.

A suttogásról eszembe jutott a támadom és eltűnt azaz érzés mely azt sugallta, hogy biztonságban vagyok, helyette félelem keletkezett a testemben amitől kirázott a hideg. Eszembe jutottak azok a szavak amiket a fülembe suttogott. "Vigyázz magadra kicsilány.” Vajon mire érthette? A szobában egyedül Harry egyenletes szuszogását lehetett hallani amit a nyakamon is érezhettem. Ezen muszáj volt felkuncognom, de visszafogtam magam, nem akartam felébreszteni. A képzeletem nagyon messzire el vitt, újra. Most valahol egy másik életben járt, elgondolkodott, hogy milyen lenne ha más életem lenne. Ha semmi nem történt volna így ahogy. Ha anyukám élne. Ha apukám szeretne engem. Ha például lenne testvérem. Ha egy másik kontinensen laknék. Milyen lenne? Valószínűleg jobb, sokkal jobb mint a mostani életem. De hát ez a sorsom, ugye? Ugye ez a sorsom?! Így szokták mondani, nem? Én mindig így hallottam. Csak azt tudnám, hogy miért én kaptam ezt az életet? Nem mintha másnak kívánnám vagy valami, de azért mégis csak. Már megint az a hülye miért. A gondolkozás és egy másik élet kitalálása közben egyre álmosabb lettem míg végül el nem aludtam.

Reggel a telefonom ébresztőjére ébredtem. Először nem tudtam, hogy hol vagyok de hamar beugrott. Harry már nem volt mellettem, így kikászálódtam az ágyból és átmentem az én ideiglenes szobámba. Az is megfordult a fejembe, hogy sajátommá teszem, de az milyen már? Nem is az én házam. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháim ami egy világos farmerből állt és egy szürke pulcsiból amin egy fehér szöveg állt. Átrohantam a szemközti fürdőbe ahol feltettem egy minimális sminket és kifésültem a hajamat, fogat mostam és a fejembe nyomtam egy fekete sapkát amin az "unicorn" felírat szerepelt. Mikor megnéztem az eredményt elégedetten bólintottam, ritkán mondok ilyet, de ez most kifejezetten tetszett. Összepakoltam a cuccaimat és lerohantam a lépcsőn hamar megtaláltam a konyhát, hisz jó illatok jöttek ki onnan. Louis állt a tűzhelynél és mikor beléptem akkor dobott fel egy palacsintát ami leesett a földre. Erre nagy nevetésbe törtem ki. Louis meg morcosan nézett rám.

-Héjj, én nem nevettelek ki, csak úgy felnevettem.-próbáltam megvigasztalni a durcás kisfiút.

-Én meg csak úgy idepisilek a konyha közepére.-nézett rám morcosan.

-Valaki eltud vinni a suliba?-kérdeztem.

-Igen, Harry.-válaszolt de már nem volt olyan durcás.

-Köszönöm, Tommo.-mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit az arcára. Azonnal felvette az angyali mosolyát ami mind az 5 fiúnál megvan, Mattnél nincs. Nála inkább a "villantsunk fogsort" vigyor van.

Átmentem a nappaliba, ahol csak a Göndörke volt aki kapcsolgatta a TV-t, biztos valami jót keresett. Kötve hiszem, hogy talált is valamit reggel 7-kor.

-Harry légy szíves elviszel a suliba?-vetettem be a kiskutya szemeimet.

-Persze.-mosolygott rám.-Indulhatunk?-kérdezte

-Igen.-kaptam fel a táskámat a vállamra és a kijárat felé kezdtem el ballagni.

Az előszobába felkaptam a cipőmet. Követtem Harryt a garázsba ott pedig beszálltam a fekete kocsiba.

-Jól aludtál az este?-kérdezte Hazza huncut mosollyal.

-Ilyen rosszul még sose aludtam.-állítottam az ellenkezőjét Hazz arcán szomorúság futott át.-Nyugi, te bolond soha nem aludtam még ilyen jól.-mosolyogtam rá, mire kifújta a benntartott levegőt. Ezen persze egy jót röhögtem.

Előrehajolva bekapcsoltam a rádiót amin épp egy 1D szám ment, azt hiszem a Rock me. Harry azonnal elkezdte énekelni és én is bekapcsolódtam. Mikor vége lett a számnak megérkeztünk a sulihoz. Elköszöntem a "sofőrömtől" és nyomtam egy puszit az arcára. Kiszálltam a Range Roverből és a bejáratot vettem célba. Beálltam a büfésorba ami, nem volt hosszú. Kértem egy kólát és egy pogácsát. A kólából azonnal ittam mivel az első óránk tesi volt. Taranal a szekrénynél találkoztam, elmeséltem neki, hogy ott aludtam a fiúknál és, hogy tegnap miért fújtam le a programunkat.  Azonnal elkezdte mondani, hogy Harry meg én így meg úgy, stb.. Alig tudtam leállítani. Lerohantunk az öltözőbe és gyorsan átöltöztünk. Imádjuk a tesi tanárunkat mert nagyon jófej. Érti a poénokat és szokott velünk együtt viccelődni. Ma teremkörök voltak amiket kifejezetten szerettem. Szeretem a sportot, akkor kiszoktam adni a dühömet akárcsak a táncban. Apropó tánc azon belül hipp-hopp, jó rég voltam már. Következő óránk osztályfőnőki volt. Szokás szerint a fiúk magasról tojtak az órára én viszont behúzott nyakkal ültem. Ismerhetnék már annyira a tanárt, hogy azért ő is tud fegyelmezni. Egyszer csak elkiáltotta magát hogy "Csend legyen! ". Az egész osztályban síri csend lett az ofő meg belekezdett a mondanivalójába.

-Nos, van néhány fiú akiket egy kicsit fegyelmezni kellene, mert elvileg nagyon gyerekes a viselkedésük. Az évfolyamunkban mint tudjátok 3 osztály van. A 3 osztályfőnök sorsolt és hát mi kaptuk az újonnan beszerzett diákokat. Legyetek velük kedvesek ha kérhetem, de szerintem ezzel nem lesz gond.-mosolygott az ofő.

Ekkor viszont kinyílt az ajtó és…