xx Jessi.:)
Ugyan már, miért is gondoltam egy pillanatig, hogy az 1D jön
az osztályba?! Hülyeség.. Lehetett hallani, hogy egy fiú és egy lány
veszekszik. Először a srác akart belépni, de hirtelen hátrarántották és egy
lány lépett be, majd őt követte egy fiú, aki egy kicsit fújtatott és morogott
az orra alatt. Kíváncsian vártam róluk az infókat. Mindkettejük szimpatikusnak
tűnt és határozottnak, hogy ezt honnan veszem? Onnan, hogy semmi jelét nem
adták annak miszerint zavarban volnának vagy ilyesmi.
- Kérlek titeket, hogy mutatkozzatok be.- szólt az a "vendégeinkhez".
A lány kihúzta magát és megszólalt.
- Johanna Mason vagyok, 18 éves.- kezdte a lány, bár láttam,
hogy a fiú akarta volna.
- Én Brady Mason vagyok,- mutatott Johannára.- az
ikertesóm.- vágott egy fintort.
Erre az egész osztály felnevetett. Jó arcnak tűnik ez a Brady,
mikor kiszúrt engem, mosolyra húzta a száját a reakcióm pedig egy
szemöldökfelhúzás volt. Nagyon úgy tűnik, hogy egy nőcsábász lett az egyik
osztálytársunk. Már csak előttünk volt egy szabad 2 személyes pad, így oda
ültek be. A nap viszonylag hamar elrepült, időközben Johanna leginkább velünk
volt értem ezalatt Tarat, Zoet és magamat. Nagyon jófej csaj és iszonyatosan
perverz erre hamar rájöttem. A suli mellett dobol néhány éve és elm nagyon jól
csinálja. Ahogy vége lett a sulinak odamentem Tarahoz, hogy megbeszéljük a
pontos infót a koncert előtti időről.
- Akkor az úgy jó hogyha miután elkészültem átmegyek
hozzátok?- kérdezte Tara.
- Igen az tökéletes lenne.- mosolyogtam.
![]() |
| Jess ruhája.:) |
Gyorsan haza siettem, hogy idő előtt kész legyek és, hogy tudjak még egy
kicsit egyedül lenni. Felrohantam a fürdőbe, kibújtam a ruháimból és letusoltam
A víz, mint mindig most is égette a bőrömet, de nem érdekelt. Hajat mostam az
eper illatú samponommal és kiléptem a kabinból. A hajam egy törölközőbe
tekertem és felöltöztem. Annak ellenére, hogy tél van eléggé lenge ruhát vettem
fel. A taxiban szerintem meleg lesz a csarnok előtt meg halálra fagyok. A ruhám
halvány rózsaszín volt és a térdemig ért, ilyen ing féleség volt hozzá pedig
passzoltam egy fekete blézert, nekem nagyon tetszett az összeállítás,
kiegészítettem egy fülbevalóval és egy karkötővel.Az imént elhagyott helyiségbe siettem és feltettem egy natúr
sminket. Elővettem a szekrényből a hajszárítót és maxra kapcsolva 10-15 perc
alatt megszárítottam a hajam, néhány tincset begöndörítettem és késznek
nyilvánítottam magam. Letrappoltam a lépcsőn és leültem a kanapéra. Megkerestem
a távirányítót amire pont ráültem és ekkor csengettek.
Csak Tarat vártam, ezért nem volt meglepetés mikor a
bejárati ajtó előtt toporgott türelmetlenül.
- Látom izgulsz.- nevettem rajta.
Végignéztem a csajszin és megkellett, hogy mondjam, eléggé jól nézett
ki, bár Tara mikor nem?! Irígylésre ,méltó az alakja és az arca nagyon szép. Ő
is lengén volt öltözve térd fölé érő ruha volt rajta amin fekete alapon apró
virágok voltak, hozzátett egy kötött pulcsit ami rajta is volt a fekete kabátja
alatt.A tatyóját letette a polcra és csekkolta az időt fél 5 volt,
a koncert másfél óra múlva kezdődik, ezért hívtam egy taxit, ami 2 dudálással
jelezte, hogy indulásra kész. Felvettem a magassarkúm ami passzolt a ruhámhoz a
fekete kabátom és a tatyóm amibe berámoltam a fontosabb dolgaim. Fél óra
kocsikázás után kifizettük a sofőrt és már mentünk is a bejárathoz. Iszonyat
sokan voltak már ott, beálltunk a hosszú sorba. Háromnegyed óra kint ácsorgás
után végre a jegyszedőhöz értünk.
- Sziasztok! A jegyeteket kérném. – mosolygott ránk a nő
miután elmondta a szokásos szövege egyik részét.
- Tessék. –nyújtotta oda a két VIP ticket-et.
- Jó szórakozást! – kacsintott ránk Selena mint megtudtam ez a neve, a
névjegytábla rászolgált.
- Köszönjük Selena, meglesz. – nevettem fel és a táblácskára
mutattam.
Az aréna nagyon nagy volt, belülről meg egyenesen óriási. Bentebb
sétáltunk és egy fiú odasétált hozzánk a tábláján az állt, hogy Max a neve.
- Sziasztok! Megnézhetem a jegyeteket? – villantotta felénk
a csábos mosolyát.
- Szia, tessék. – nyomta a kezébe a jegyeket Tara.
- Gyertek utánam! – utasított minket és elindult egy ajtó
felé.
- Mivan ha elrabol minket? – súgtam barátnőm fülébe aki erre
csak felkacagott.
Max az első sorba vezetett minket és egy "Jó szórakozást!
" kívánsággal ott is hagyott minket. 5 perc volt a kezdésig, de már az
egész aréna megtelt és mindenki tombolt. Szerintem beszakadt a dobhártyám, de
bízok benne, hogy tévedek. Mindenki elkezdett visszafelé számolni és mikor
kimondták, hogy nulla, a fiúk jöttek fel a színpadra.
- Sziasztok embereeek!- üvöltött a mikrofonba Liam. -
Remélem nagyon jó party hangulat lesz ma. – mosolygott és ehhez hozzátett egy
kacsintást is. A többi fiú eközben bólogatott.
- Egy, két, há és.. – skandáltál egyszerre mire elkezdődött
a zene.
![]() |
| A dallista.:) |
Első szám a Up all Night volt és így következtek a számok.
Az a hangulat amit a fiúk csináltak, elképesztő volt mindenki tombolt, mindenki
énekelt, mindenki ugrált, még én is. A srácok folyamatosan a tömeget pásztázták
és kiszúrtak minket is. Talán az egyik kedvenc részem akkor volt mikor vége
lett a Kiss you-nak és Niall ráugrott Harryre aki ettől elesett Louis pedig "kicsi
a rakás" kiáltással rájuk ugrott erre Göndörke és a Szöszi egyszerre
jajgattak bele a mikrofonjukba. A közönség nevetett a fiúkon míg Zayn és Liam
azt játszották, hogy bemondják mi történik, ez abból állt, hogy "Most
Niall Louist lábát húzza, Harry meg a kezét.”, annyira nevettem, hogy már
folytak a könnyeim. Elénekelték az utolsó számot is ami a WMYB volt. Merem
mondani, hogy megkergültek, ugyanis oda meg vissza rohangáltak a nagy színpadon.
Lement a szám, és Harryék elköszönték, majd lerohantak a színpadról.
- Na milyen volt? – jelent meg előttünk Max.
- Húú, nekem nagyon tetszett! – ugrándozott Tara.
- Nekem is. – mosolyogtam Maxre.
- Ez jó hír, na kövessetek ha még ma akartok találkozni a
fiúkkal.
Taraval lopva összenéztünk és mentünk Max után aki a
backstage részleghez vitt minket.
- Ha szólnak, menjetek be.
Ezután ott hagyott minket, helyette viszont egy idősebb nő
lépkedett felénk, de minket kikerült és se kopogás se semmi nélkül bement az
öltözőbe.
- Most, bemehettek. – mondta egy barna hajú lány akinek
oldalra volt fonva a haja.
- Köszönjük! – skandáltuk egyszerre Taraval, amire a csajszi
felnevetett.
Tara bekopogott és csak egy "Gyere! " kiáltást
hallottunk azt hiszem Tommotól. Összenéztünk Taraval megadva neki az utolsó
lökést, hogy benyisson. Lenyomta a kilincset és kitárta az ajtót. Mind az 5 fiú
döbbenten nézett ránk majd felpattantak és megszorongattak minket, merem állítani,
hogy a szuszt is kinyomták belőlem, Harrytől kaptam egy puszit is amibe
belepirultam. Hazza ezen csak felkuncogott én pedig leültem a kanapéra. A
kanapé másik végébe az a nő ült aki ez imént bejött a fiúkhoz, most felém
fordult és enyhén magas hangon, szinte nyávogva megszólalt.
- Halika, az én nevem Caroline Flack, Harry barátnője. -
kidülledt szemmel bámultam a nőre, lopva Harryre pillantottam aki szitkozódott
az orra alatt és vágott felém egy fintórt. Majnem elröhögtem magam.
- Helló, és az engem hol érdekel? – kérdeztem tőle flegmán.
Láttam, hogy a többiek alig bírják, hogy ne röhögjék el
magukat Taranak már vörös volt a feje. Amin majd nem én nevettem fel.
- Hát csak gondoltam szólok, hogy az enyém. – mondta viháncolva
leplezve az égését.
- Tudod Flick vagy Flack szerintem ne tőlem féltsd a barátod
sokkal inkább magadtól kéne. – tettetem aggodalmat és hogy hitelesebb legyen
eltátottam a szám majd elé
kaptam a kezem amolyan "bocsika" stílusban
és Harry felé fordultam aki már a szemét törölgette annyira nevetett, majd
vissza Carolinehez aki már lendítette a kezét. Imádom Hazza gyors reakcióit,
még idejében elkapta a nyanya karját és szinte köpte felé a szavakat.
- Ne merészeld! – mondta fenyegetően.
- De szívem, sérteget. – hisztizett.
- Nem tudom, hogy honnan vetted azt, hogy mi együtt járunk
soha nem kérdeztem meg tőled és hozzátenném, hogy Jess csak az igazat mondja. –
vigyorodott el Harry.
Caroline felállt és kirohant a szobából, belőlünk meg kitört
a visszafojtott nevetést mindenki hátba veregetett amolyan "ez jó volt"
stílusban. 1 órát beszélgettünk a fiúkkal és megbeszéltük, hogy holnap náluk
alszunk.
- Annyira várom már a holnapot. – kezdett ugrándozni Tara.
Holnap lesz a randijuk. Olyan aranyosak lennének együtt.
- Kiválasztottad, hogy majd mit veszel fel?
- Igen, majd este lefotózom és átküldöm facebookon.
- Rendben. – mosolyogtam.
A csarnok előtt ép elhaladt egy taxi, de nem állt meg, figyelmen
kívül hagyott minket és ment tovább. Hirtelen leparkolt előttünk egy fekete Range
Rover és Niall lehúzta az anyós ülés felöli ablakot.
- Hölgyeim, hazaszállíthatjuk önöket? – kérdezte Niall,
megjátszva a szerepét.
- Hát uram, ha ilyen szépen kérdezi, megengedem. – szálltam be
én is Tara mellettem pedig csak röhögött.
- Pattanjanak be hátra. – villantott a Szöszi egy győztes
mosolyt.
Nevetve kerültem meg a kocsit, hogy beszéljek Hazza mögé. A
testem kezdett felmelegedni hála az ülésmelegítőnek. Harry bekapcsolta a rádiót
amiben éppen a híreket adták.
- Autóbaleset történt New Yorkban, információnk szerint egy
taxi haladt az úton. Az egyik kereszteződésnél viszont belerohant oldalról egy
kocsi, mely a megengedettnél gyorsabban hajtott. A taxiban 2 személy volt egy
utas és a sofőr. Később kiderült, hogy a balesetet okozó ittas állapotban volt
és ez nem a taxi sofőrje volt. – Niall már előrehajolt, hogy tovább nyomja
valami zenére, de rákiáltottam.
- Neee! – kiabáltam rá szegény srácra aki ijedten fordult
hátra.
- Ha minden igaz a taxiban utazó a helyszínen meghalt a
sofőrnek pedig súlyos sérülései vannak. Az illuminált állapotban levő férfi nem
szenvedett sérülést. Az elhunyt férfi neve Tom Parker. – miután befejezte a nő
a baleset ismertetését lesokkolódva ültem és csak meredtem magam elé.
- Nem, nem, nem!! Az nem lehet!!! – kezdtem el ordítozni és
éreztem, hogy a könnyek végig folynak az arcomon.
Harry rátaposott a gázra és 2 percen belül a fiúk házánál
voltunk. Tara és Niall előre siettek, hogy szóljanak a többieknek, hogy mi
történt vagyis, hogy ne kérdezősködjenek. Hazza kinyitotta a hátsó ajtót, a
térdem alá csúsztatta egyik kezét másikat pedig a nyakam alá. Óvatosan kiemelt
az autóból és a lábával becsukta annak az ajtaját. Fejem a mellkasába fúrtam és
csak ordítoztam,sírtam. Harry sietősen bevitt a nappaliba, ahol a többiek álltak
és ledermedve bámultak engem és Hazzat. A fiú biccentett nekik majd a szobájába
vitt és letett az ágyra. Becsukta az ajtót és mellém ült, odabújtam hozzá ő
pedig átkarolt és még jobban magához húzott. Már nem kiáltoztam csak sírtam, de
az kegyetlenül. Göndörke próbált vigasztalni azzal, hogy a hátamat simogatta és
néha-néha belepuszilt a hajamba. Mikor kicsit lenyugodtam Harry eltolt magától
és mélyen a szemembe nézett.
- Menj fürdeni jó? Aztán ide gyere vissza! – mondta, én
pedig bólintottam.
A "megmentőm" odalépett a szekrényéhez és kivett
belőle egy fekete pólót és egy boxert, amit felém dobott. Lehet, hogy rossz állapotban
vagyok, de a reflexeim jók. Elmentem a fürdőbe ahonnan egy roncs nézett vissza
rám. A hajam kócos volt, a sminkem lefolyt ezáltal 2 fekete csík volt az
arcomtól. A szemeim vörösek voltak és úgy éreztem nem tudok többet sírni.
Sóhajtottam egyet, felkötöttem a hajam és beálltam a forró zuhany alá.
Kattogott az agyam, közben lefolyt egy-két könnycsepp. Jó, nem biztos, hogy ő
volt lehet több Tom Parker is, ugye?! Mondd, hogy igen!! Ha nem akkor nekem
csak a nagynéném maradt, senki más. De ő is Magyarországon lakik. Mi lesz
velem? Itt volt az a pont, hogy újra elsírtam magam. Miért is lenne egy boldog
napom? Nem vagyok én olyan szerencsés. De , miért én? Már megint az a hülye
miért szócska. Rákell ébrednem, hogy nálam ez az 5 betű sorsdöntő tényező.
Elzártam a vizet, megtörölköztem és felvettem a kapott
ruhákat. Visszamentem Harryhez aki a telefonját nyomkodta, mikor meglátott
végig nézett rajtam és elmosolyodott.
- Jól áll a pólóm és a boxerem. – jelent meg egy kaján
vigyor a száján. Erőltettem az arcomra egy mosolyt.
Befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót, Hazza is
lefeküdt mellém. Hátat fordítottam neki közben pedig előtörtek a könnyeim.
Átkarolt és szorosan magához húzott, felkönyökölt az egyik
kezére a másikkal ami eddig a derekamon pihent megsimogatta az arcomat és egy
puszit adott rá
- Cssss, ne sírj..- próbált nyugtatni, de még erősebben rám tört
a sírás.
Éreztem, ahogy visszafeküdt mellém és még jobban magához
húzott. Erősebben tartott amitől kicsit megnyugodtam. Már úgy éreztem, hogy nem
tok többet sírni, de sikerült. Mögöttem a fiú még ébren volt és csak szorított
magához. Arra keltem, hogy Harry rázogat és mindenki, de még Liam barátnője is
a szobában van és ledermedve néznek engem.
-Jess, Jessica.. Kelj fel!! – rázott tovább Hazza.
- Segítség!! – ordibáltam, majd kipattantak a szemeim és
hirtelen felültem. – Mi.. mi történt? – kérdeztem közben pedig remegett az
egész testem.
Harry magához húzott és szorosan átölelt, közben pedig a
hajamba puszilt.
- Nincs semmi baj, csak rosszat álmodtál. Nem történt semmi,
vigyázunk rád. – mondta aggodalmas hangon.
- Jól vagy Jess? – kérdezte Tara, aki Niall mellett állt.
Válaszul bólintottam.
A többiek liba sorban kivonultak és lekapcsolták a villanyt.
Visszafeküdtem és nagyokat sóhajtottam, hogy ne sírjam el magam. Hazza felé
fordultam aki ránk húzta a takarót átkarolta a derekam és közelebb húzott
magához. A szemét még így a sötétben is láttam, ahogy bele néztem valahogy
megnyugodtam és úgy éreztem senki és semmikor nem bánthat.
Bár így is lenne, de nem az élet más. Nagyon más, nehezebb.
Mindenkinek más élete van, mindenkinek vannak gondjai. Mindenkinek a saját gondja
tűnik a legnagyobbnak van akinek az a baja, hogy melyik cipőt vegye meg? Másnak
az, hogy hogyan javítson matekból. Van akinek az, hogy nincs családja, csak a
barátai vannak neki. Aki már kiskorában megtanult élni. Magányos volt és nem
voltak barátai. Mit érezhetett amikor sírt és nem volt senki aki megvigasztalja?
Én tudom. Rossz érzés, kifutnál a világból. Úgy érzed egy senki vagy, aki már
elfáradt. Sok szüksége van a szeretetre és minden egyes nap elképzeli, hogy
milyen lenne ha lenne anyukája, … ha lenne családja, … ha szeretnék őt, … ha
nem lenne magányos.
Mindenkiben benne van azaz érzés amit manapság magánynak
nevezünk. Sok ember azt hisz, hogy már tapasztalta ezt az érzetet, de közben
nem. Mindent éreznek, csak azt nem, hacsak nincs olyan élete mint nekem.
Reggel viszonylag hamar felkeltem, Harry már nem volt
mellettem. Leszaladtam a konyhába ahol Danielle éppen tejbegrízt csinált
reggelire, mikor észrevett felém fordult és bíztatóan rám mosolygott. Azt
sugallta, hogy légy erős.
- Szia, Jessica Parker vagyok. – erőltettem egy mosolyt az
arcomra.
- Helló, tudom. Sokat hallottam rólad, de csak jókat. –
mosolygott rám. – Jobban vagy már?
-Igen, valamennyire jobban. Nem is biztos, hogy ő volt a
kocsiban. – meredtem magam elé. Danielle pedig csak megölelt.
- Kitartás, kicsilány! – suttogta a fülembe, mire én még
jobban magamhoz öleltem.
Kimentem a nappaliba ahol mindenki ott volt. Aggodalmasan
néztek rám, aranyosak, hogy ennyire aggódnak értem.
- Nyugi jól vagyok. – találtam ki a gondolatukat.
Lehuppantam Harry és Zayn közé és felhúztam a lábaimat
törökülésbe. A két fiú között cikázott a tekintetem, akik tartották egymással a
szemkontaktust.
- Hahóó! – lengettem meg a kezem Hazza és Zayn szeme előtt.
- Skacok, gyertek reggelizni. – kiabált ki a konyhából Danielle.
- Ha azt én barátnőm főzne nekem reggelit. – motyogta Zayn
amire halványan, de legalább elmosolyodtam.
- Héjj Dani, ez nagyon finom. – dicsértem meg, mire ő csak
legyintett.
Miután megettem a részemet kértem Danitól egy ruhát aki
behúzott Liam szobájába és a kezembe nyomta a ruhákat és a hajkeféjét,
sminkesét.
- Köszönöm! – néztem rá hálásan és megöleltem.
![]() |
| Danielletől kapott ruha.:) |
Elmentem a fürdőbe ahol a tükörbe megláttam magam és még
jobban lesápadtam. A szemeim alatt sötét karikák éktelenkedtek a szemem pedig
vörös volt a sok sírástól. Hófehér voltam annyira sápadt voltam. A tegnapinál
is nagyobb roncs lettem.
Megengedtem a forró vizet és próbáltam lemosni magamról a sérelmeimet,
mondanom sem kell, hogy a próbálkozásom hiába való volt. Ez vagyok én, ez
lettem én. Talán ez a sors, lehet, hogy ez az én életem. Remélem egyszer jóra fordul.Elzártam a vizet, megtörölköztem, fogat mostam és felvettem
a Dantól kapott ruhákat. Feltettem a szokásos sminkem, kifésültem a hajam és
késznek nyilvánítottam magam. Lementem a lépcsőn és Harryt kerestem.
- Harry hol van? – kérdeztem a többieket akik egyszerre mutattak
az emeletre. Valami filmet néztek amibe bele voltak merülve.
Felsétáltam a lépcsőn és bementem Hazza szobájába. Az ágyon
feküdt és a plafont bámulta. Odamentem hozzá és lefeküdtem mellé. Megragadta a
karom és magára húzott így a fejem a mellkhasára esett. A csendet Harry töte
meg a rekedtes hangjával.
-Jessi, eljönnél velem holnap vacsorázni? – kérdezte mire
fel néztem rá. Szemem ösztönösen a zöld szempárba nézett.




Köszönöm
VálaszTörlésSzivesen, minden reszhez ezt fogod irni?:D
TörlésNagyon jó lett ez a rész! remélem Jessy igent mond neki
VálaszTörlésÖrülök, higy tetszik.:) Holnap hozom a részt.
Törlés