1.rész

Sziasztok!

Hoztam a részt ahogy mondtam..Kérlek szóljatok ha nagyon rossz!!Előre is köszönöm.;)

xx Jessi.:)

Reggel a telefonom hangos csörögésére ébredtem, de nem a megszokott hangra.Morogva rúgtam le magamról a meleget nyújtó takarót és kómás fejjel vettem fel a telefont.

-Halló.Ki az?-szóltam bele morcosan.A vonal másik felén levő fél pedig ezen elnevette magát.

-Reggelt Jessi. Bocsi, ha felébresztettelek csak azt akartam mondani hogy ma ne várj ugyanis kocsival megyek a suliba.-mesélte el a hívása okát, legjobb barátnőm Elena.

-Elen, most komolyan ezért képes voltál felhívni ilyen korán?!

-Igen, persze.-jelentette ki.

-Jó mindegy szia!-kezdtem el búcsúzkodni.

-Szia, puszi!-köszönt el.

Hanyatt feküdtem az ágyon, oldalamra fordultam és felhúztam a lábaimat, így magzatpózba kerültem.Még fészkelődtem kicsit, ezzel megtalálva a kényelmes pózt és ekkor megcsörrent az ébresztőórám.

-Ezt nem hiszem el!-üvöltöttem fel.

Kimásztam az ágyamból és a fürdőszoba felé vettem az irányt.Lehámoztam magamról a pizsamámat, felkötöttem a hajam hogy ne legyen vizes.Megengedtem a forró vizet állítgattam kicsit a hőmérsékletén, hogy megfelelő legyen és beálltam alá.Szerettem zuhanyozni valahogy megnyugtató érzés járta át a testem.Itt mindig tudtam tisztán gondolkodni, ha nagyon kilátástalan volt a helyzetem.Ez most se volt másképp, csak gondolkoztam, hogy miért érdemeltem ilyen életet.Miért pont én vesztettem el az anyukám?Ez a kérdés már milliószor megfordult a fejemben.Ahogyan az is hogy ki volt hibás ebben a balesetben.Igen, egy autóbalesetbe halt bele az akit teljes szívemből szerettem.Az akihez sírva futottam oda ha valami gondom volt.Az akinek a legtöbbször mondtam azt hogy "szeretlek".Még máig is bánom h nem mondtam elég sokszor neki h "köszönöm", tudom kicsi voltam és nem gondolhattam volna hogy akár ilyen is történhet,De szerintem mindenkiben megfogalmazódna ez az érzés,lelkiismeret furdalás.Én is ezt érzem már nagyon-nagyon régóta, mióta csak tudom hogy már nem fogom többé látni Őt.Elzártam a vizet, kiléptem a kabinból és magam köré csavartam egy törölközőt.A szobámba lépve elővettem egy tiszta fehérneműt a fehér fiókos szekrényemből.Gyorsan felkaptam magamra, mert eszembe jutott hogy ma iskola is van.Mikor felvettem őket a gardróbomhoz siettem.Nem vagyok az a pláza cica se a punk lány, egyszerű de egyben laza stílusom van ami mások elmondása szerint rám vall és egyedi is.Egy csőfarmerre és egy fehér csőtoppra esett a választásom rá pedig vettem egy fekete,piros kocás inget. fürdőbe siettem, kiengedtem a hajam majd kifésültem nem volt nehéz hiszen egyenes de azért szoktak benne lenni szép gubancok.Feltettem magamra egy kis sminket ami alapozóból és szempillaspirálból állt, fogat mostam és a számra tettem egy kis szájfényt.A birodalmamba visszatérve kiválasztottam a szettemhez passzoló és nagy táskát.Belesöpörtem az íróasztalomra készített tancuccomat majd levágtáztam a lépcsőn.Persze, hogy majd nem elestem én szerencsétlen.Apa már elment dolgozni remélhetőleg este lehet majd vele beszélgetni.Felkaptam egy almát az asztalról és a tatyómba dobtam.Ezután az előszobába felkaptam egy fekete bokacsizmát,fejembe húztam fekete sapimat,nyakam köré tekertem a vastag -fekete- sálamat és legvégül a kabátomat.Sietve bezártam a ház ajtaját és elhagytam területét.Előszedtem farzsebemből a telefonom amin csekkoltam az időt.Meglepő, de nem vagyok elkésve, ezért komótosan közelítettem meg az iskolát.Mázli hogy közel van a suli, 15 perc séta maximum 20.Előkotortam az almámat és jóízűen enni kezdtem, majd éhen haltam.Már csak a csutka volt a kezembe azt pedig kidobtam a -mellettem levő- kukába.Hangos nyávogásra lettem figyelmes éppen elhaladtam az úton egy kis pink kocsi melynek le voltak húzva az ablakai.Szuper gondoltam itt vannak a pláza cicák.Mikor elrobogtak mellőlem félig felhúztam a szemöldökömet miközben utánuk néztem majd elröhögtem  magam..Ez már nekem volt kínos.Ahogy kifordultam az utcából megláttam a 2 emeletes építményt amely az én célomul szolgált.Barátnőm,Elen már messziről kiszúrt és kapálózva integetni kezdett.Á, kicsit se volt feltűnő.Odaértem hozzá mire ő jól megszorongatott, viszonoztam az ölelését de én kicsit visszafogtam magam.Mosolyogva léptünk be a meleget nyújtó épületbe.Megkértem barátnőmet hogy kísérjen el a büfébe valami reggeliért.Boldogan mondott igent hisz neki is mennie kellett.

-Te mit veszel?-fordult felém kíváncsi tekintettel.

-Szerintem egy melegszendvicset és egy teát.Te?-kérdeztem vissza.

-Ajj már még nem tudom.-"panaszolta".

-Vegyél pogácsát egy kakaóval.-ajánlottam neki visszafojtva a kuncogásom a problémáján.

-Oki.-mosolygott boldogan.

Mikor elegendő kaját vásároltunk elindultunk a 2. emeletre ugyanis ott volt a termünk.Csak a hozzám közel álló illetve a fontosabbakat írom le az osztályból.17-en járunk az osztályba de inkább vannak azok akik vagy nem foglalkoznak velünk vagy csöndesek, alig szólalnak meg.Azt mondják rám hogy menő vagyok amit egyáltalán nem értek hogy mivel érdemeltem ki ezt a posztot.Elméletileg jó a stílusom,kedves és vicces vagyok ami már magában jó.Nekem tök 8, felőlem nyomi is lehetek az se nagyon érdekelne.

-Szia Jessi!-köszöntött Josh a suli legmenőbb sráca.

-Mizu van veled?Hogy-hogy nem rajonganak körül az iskola plázacicái?-kérdeztem tőle röhögve, vette az adást mire felkapott a hátára és elkezdett velem rohangásznia terembe.

-Ne!Josh, tegyél le..Most!!Hallod Josh?! Ha nem teszel le nem szólok hozzád.-sikoltoztam, de utolsó mondatomra azonnal lerakott a padomra.

Mikor letett valami reccsent.Nagyot sóhajtottam, tudtam mire ültem rá.Már megszokhattam volna.Egy csoki volt amit egy alsóbb éves srác csempész mindig a padomra, mert szerelmes belém.Már visszautasítottam de azóta is mindennap hozza a csokit.Minden mind egy alapon kibontottam és elkezdtem enni, körbe kínáltam.Sokan voltak akik törtek, de voltak akik vigyáztak az alakjukra.

-Szia!Hogy vagy?-köszönt rám Tara.

-Helló, megvagyok.Hát te?-kérdeztem vissza mert így illik, nem?

-Én is köszönöm.Nem szeretnék tolakodó lenni.De..-kezdte el amit szeretett volna de én közbe vágtam mosolyogva.

-Mondd nyugodtan Tara bármiben segítek.-mondtam neki.

-Csak azt szeretném kérdezni hogy átmehetnék hozzátok délután?Szeretnék veled beszélgetni.-mondta.

-Persze, nyugodtan gyere.-kacsintottam rá közben pedig mosolyra húztam a számat.

-Jujj köszönöm szépen Jess!-ugrott a nyakamba.

-Igazán nincs mit.-viszonoztam ölelését.

Ekkor megszólalt a csengő melyet sok diák a pokolba kívánt.Köztük már sokszor én is.Az órák viszonylag hamar elteltek.Volt amelyik gyorsabban és volt amelyik lassabban.Mikor a 6. óránkról is kicsöngettek fájdalmas arccal léptem oda Tarahoz.

-Most jutott eszembe hogy még tánc edzésem is lesz.Szóval mi lenne ha fél 4 körül átjönnél?-kérdeztem rá a megváltoztatott tervre.

-Rendben akkor fél 4.Most megyek haza.Szia!-köszönt el mosolyogva.

-Szia!-köszöntem el én is.

Sietős léptekkel mentem a szekrényemhez amiből kikaptam a tánccuccomat.A suli előtt volt a buszmegálló melyben alig állt 8 diák.Hát, ja ide a környékről jár mindenki a suliba vagyis gyalog esetleg kocsival.A busz 3 percen belül jött alig mentem pár megállót de majd hogy nem elaludtam hozzátenném hogy állva.A megállótól gyalogoltam 5 percet.Ismerős volt a járás hisz 6 éve táncolok itt és hát nagyon szeretem.Itt adom ki a haragomat,érzéseimet.Általában hipp-hoppot táncolok.Van mikor trágár zenére, de nem is lényeg.Imádom csinálni!Elszaladtam átöltözni amivel gyorsan elkészültem. A próbaterembe érve itteni egyetlen barátnőm köszöntött, Clara.Ez a lány nagyon okos mindenféle bonyolult szót használ amit én nem is nagyon tudok kiejteni.Nagyon jól táncol és az alakja is nagyon-nagyon jó.Még csak beszélgetni se tudtunk, mert a tánctanárunk, Lola máris elkezdte ledarálni hogy mi a feladatunk.

-Szervusztok lányok,fiúk!-igen, fiúk is járnak táncolni de ők is jól nyomják de csak a nevüket tudom.-A mai napon furcsa feladatot fogok adni nektek.Ez nem csak egy mai feladat hanem kaptok rá 1 hetet kíváncsi vagyok mit tudtok összehozni.Ugyanannyi lány van mint fiú ami pont jó.Párokba foglak titeket rakni és a párok feladata az lesz hogy, választanotok kell egy zenét és hozzá ki kell találnotok egy koreográfiát  ha szerencsétek van akkor egyezik az ízlésetek,stílusotok.Akkor mondom is a felosztásokat.Barbara-Mark..-és kezdte sorolni.Clara egy bizonyos Adam-mel került párba.-És legvégül Jessica-Matt.-mondta ki az utolsó párost, amik mi voltunk.Tekintetemmel a fiút kerestem aki éppen akkor esett be a duplaszárnyú ajtón.

-Elnézést L, lekéstem a buszomat.-az L Lolát takarja mi csak L-nek nevezzük.

-Semmi baj Matt majd a párod elmondja a feladatot.-mutatott rám L, én pedig szúrósan néztem rá.

Sóhajtva odamentem a fiúhoz és bemutatkoztam:

-Helló, Jessica Black vagyok a párod.-mosolyodtam el.

-Hali, Matthew Clark ezek szerint a te párod.-vigyorodott el.

Ezután elmagyaráztam neki a feladatot és holnap, csütörtökön megbeszéltünk egy időpontot hogy átmegyek hozzá.A címet leírta egy papírlapra majd el is ment.A mai edzés nem volt megtartva.Körbefordultam hogy elköszönjek Claratól, de már sehol sem találtam.Sóhajtva mentem vissza az öltözőbe ahol visszavettem a mai ruhám.Otthon ahogy vártam nem fogadott senki így megmelegítettem a tegnapi pizzából az utolsó szeletet majd a tányérral együtt felmentem a szobámba.Megettem a kajámat majd megcsináltam a kiosztott lenyót.Teljesen leamortizálódva ültem le a laptopom elé és meglestem a közösségieket.Nem történt sok minden, facebookon lett egy új ismerősöm, Matthew Clark.Visszaigazoltam, ekkor csengettek.Nem figyeltem az időt de gondoltam hogy Tara jött meg és igen, jól sejtettem.Barátnőm izgatottan ácsorgott a kapuban kezében pedig valamit szorongatott.

-Szia.-köszöntöttem fáradt mosollyal.

-Halii-nyújtotta el az i-betűt.

Mikor beértünk a házba jó házigazda módjára megkérdeztem kér-e valamit.Mivel nem kellett neki semmi megvontam a vállam és felinvitáltam a szobámba.

-Na miért vagy ilyen izgatott?-kérdeztem meg ami már nagyon foglalkoztatott.

-Ezt nézzd!-kezdett el sikoltozni miközben kezembe nyomott 2 db One Direction jegyet.

-Hű! ez csodás, de miért mutattad meg?-kérdeztem kíváncsian.

-Mert, azt szeretném ha te jönnél el velem.-mondta nekem.

-Rendben elmegyek veled.-néztem rá mosolyogva majd kacsintottam egyet.

-Wáááá, köszönöm szépen nagyon-nagyon.-ugrált folyamatosan közben pedig a nyakamba ugrott arra késztetve engem hogy én is ugráljak.

Elég furcsán nézhettünk ki.De nem érdekelt hiszen senki nem látott minket.Miután Lara kiugrálta,sikongatta magát elment.Én pedig azon imádkoztam hogy apa normális legyen.Furcsán hangzik de majd megtudjátok.Este 8 óra körül esett apa haza, mikor lementem csalódottan biccentettem felé és félve arrébb mentem tőle.

-Szia Jessica!Gyere vacsorázni.-mondta nekem úgy hogy alig tudott megállni.

-Helló.Most nem kérek vacsorát.-mondtam neki halkan

-Mi az hogy nem kérsz?!-jött közelebb és egy pofont mért az arcomra.

Azonnal felfutottam a szobámba magamra és magamra zártam az ajtót.Ereszkedtem egyre lejjebb míg nem a földre értem és zokogásban törtem ki.Sokáig ültem ott talán 1 óráig, fogalmam sincs.Mikor kezdtem lenyugodni elmentem fürdeni leszedtem a ruháimat majd a forró vízbe álltam, mely égette a bőrömet de nem érdekelt csak sírtam és vártam hogy a víz lemossa rólam apám mocskát melyet az arcomra mért.Valamint a 11 év folyamán bárhova máshova.Apukám alkoholista mióta anyám meghalt ver és nem tűr ellentmondást sem.Ha szembeszállok bajba kerülök.Elzártam a csapot, felvettem a pizsamámat majd lemostam a sminkem.Megnéztem látszik-e a folt, de nem volt nyoma.Mikor erről megbizonyosodtam nyugalom járta át a testemet.Lefeküdtem az ágyba, állítottam be ébresztőt és mielőtt lekapcsoltam a kis lámpát anya fényképére tévedt a tekintetem és elsuttogtam  egy halk "szeretlek"-et.Teljes sötétség lett a szobámba melyet csak az ablakomon behatoló Hold szakított meg.Egy kicsit még zokogtam.Nem sokáig ugyanis álomba sírtam magam.Amit már sokszor tettem.Azt hiszik ő Jessica Black a menő,überjófej lány akinek gondtalan az élete.Hát, pont nem.Mindennap felveszek egy álarcot mely eltakarja a sérelmeimet.Gondolataim is véget értek, mély álomba estem mely megnyugtatott.Tudtam ott biztonságban vagyok.