6.rész

Helló Everyone!:) Meghoztam az új részt, ahogy mondtam. Megcsináltam, hogy lehessen pipálni, remélem éltek a lehetőséggel!;) Kommentelni és felíratkozni ér.;)

xx Jessi.:)

Nagy levegőt vettem és erősen lehunytam a szemem, a kezem ökölbe szorítottam és a körmeimet a tenyerembe vájtam, reménykedve abban, hogy ez csak egy hülye álom fel   Legnagyobb csalódásomra nem ébredtem fel lihegve és izzadva, még mindig itt voltam.

A szemeim még mindig csukva voltak, de hallottam ahogy nyekereg a lépcső, egyre közelebb jött. Felsőteste súrolta a vállamat, lehajolt és a fülembe suttogott.

- Ejnye, ejnye ilyen barátaid vannak? Nem emlékszel, hogy mit mondtam a múltkor? – mondta, bennem pedig megállt az a képzeletbeli pumpa, Éreztem a leheletét a nyakamon és ettől kirázott a hideg, nem jó értelembe. – Itthon hagynak egyedül, ráadásul este. – folytatta.

- Engedd el! – utasította egy hang mögülem. – Most!

A fickó berohant Zayn szobájába, ott pedig leugrott az erkélyről. Eddig bírtam, eltört nálam az a bizonyos mécses, háttal nekidőltem a falnak és csak csúsztam egyre lejjebb amíg le nem ültem  és ki nem tört belőlem a keserves zokogás. Ami szerintem már a srácok és Tara idegeire ment. 2 erős kéz fonódott körém és emelt fel a földről, nem tudtam, hogy ki az, de nem is érdekelt. Felőlem a kertész is lehetne. Az illető bevitt Harry szobájába és letett az ágyra, odament az éjjeliszekrényen levő lámpához és felkapcsolta azt. A szobába lett egy kis világosság, így megtudtam nézni a megmentőmet aki nem más volt mint Liam. Mivel a könnycsatornáim már kiszáradtak, nem sírtam, csak kicsit még a sokk hatása alatt voltam.

- Hát te? – érdeklődtem.

- Hazajöttem egy fájdalomcsillapítóért, de ahogy elnézem jól tettem.

- Tényleg, nagyon köszönöm. A többiek?

- Ez csak természeted. – mosolygott. – Bulizni akarnak, és előtte mindig beveszek egy fájdalomcsillapítót, hogy ne hasogasson a buli után a fejem. – itt  vágott egy fintort.

- Így minden más.

- Mi lenne, ha te is jönnél? – kérdezte.

- Segítsek figyelni a srácokra? – kérdeztem mosolyogva, közben meg kikecmeregtem az ágyból.

- Nem kell, te is berúghatsz ha gondolod. – nevetett fel jóízűen Liam, de mikor látta, hogy nem nevetek azonnal abbahagyta.

- Soha nem iszom, erősen megvetem az alkoholt, csak a galibát okozza és tönkre teszi az embert.

- Igazad van, na akkor készülj el, a nappaliban megvárlak. – kacsintott és kiment az ajtón.

Jessi buli ruhája.:)

Még jó, hogy mindenre gondoltam, ezért egy amolyan bulizós ruhát is hoztam. Elmentem a fürdőbe ahol gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és kifésültem a hajam. Felvettem egy ujjatlan ruhát aminek a felsőrészén szegecsek voltak, az alsó része pedig fekete volt. Feltettem a szokásos sminkemet de most tust is használtam. Kiválasztottam egy fekete magassarkút és egy táskába beledobáltam a fontosabb dolgaim. Óvatosan mentem le a lépcsőn és álltam meg a fiú előtt.

- Mehetünk? – kérdezte, de csak bólintottam.

Kikapcsolta a tv-t és bezárta az ajtót, addig én bepattantam a kocsiba és az ideiglenes sofőrömre vártam. Beszállt a kocsiba és azonnal felnyomta a fűtést. Kb. 15 perc alatt odaértünk a szórakozóhelyre, ahol hosszú sor volt. Liam a sor elején levő őrhöz ment és csak intett neki egyet, a férfi azonnal kinyitotta előttünk az ajtót. A hangos zene megcsapta a fülemet, tipikus disco zene volt. Nem csípem annyira. A hely, egész hangulatos volt. A bárpultnál sose volt olyan, hogy a csapos leülhetne akár 1 percre is, mindig jöttek újak akik rendelni szerettek volna. A mennyezeten volt egy nagy discogömb. Máris megvolt adva a party hangulat Jobb oldalon pedig boxok voltak ahonnan néha hangos röhögéseket lehetett hallani. Liam megfogta a csuklóm és a bárpulthoz vitt.

- Mit kérsz? – nézett le rám.

- Kólát.

- 2 db üveges kólát kérünk. – fordult a csapos felé.

Megkaptuk az italainkat és a többiek felfedezésére indultunk. Az egyik boxban találtuk meg őket és khm.. már eléggé illuminált állapotban voltak. Körbe néztem a társaságon és legnagyobb meglepődésemre ott ült Johanna is. Meglepő, de nem volt benne semmi alkohol, előtte csak egy kóla volt. Legjobban talán Louis volt kiütve aki Lora mellett ült és a lány ujjaival játszadozott. Ő viszont erre mindig felkuncogott. A mi Tommonk után talán Harry következett, aki a mellette levő Niallnek mutogatta a "jó csajokat". Legnagyobb meglepődésemre a Szöszi inkább Taraval foglalkozott mint sem Hazzaval. Tara is ott volt és hát benne is volt valamicske. Zayn Perrievel táncolt valahol a tömegben.

- Sziasztok! – köszönt Liam és leült egy szabad helyre.

- Liam, Jess! – üvöltött fel a Göndörke és lehúzott az ölébe. Pechemre szélen ült.

A többiek sztorizgattak tovább, Johannaval találkozott a tekintetünk, szegénynek eléggé kétségbeesett volt, hiszen új társaságban volt. Kacsintottam neki egyet és eltátogtam nyugi félét, mire az arcvonásai megenyhültek és a testtartása is lazább lett.

Ami az este folyamán a legjobban meglepett azaz volt, hogy Harry nem állt le minden plasztikázott nővel flörtölni. Végig mellettem volt és vigyázott rám. Talán azért is volt ilyen a viselkedése, mert nem engedtem többet inni, lassan kezdett kijózanodni, aminek én csak örülni tudtam.

Hajnal 1-2 fele érhettünk haza, még szerencse, hogy Johanna letette a jogsit ezáltal ő vezette Zayn kocsiját, mivel a Liamébe nem fértünk be mindannyian.

Otthon Johanna Liam és köztem elosztottuk az embereket, hogy ki kit visz fel és, hogy hova. Én kaptam Harryt és Louist. Louissal kezdtem, mit ne mondjak nem volt könnyű, a lépcsőn felfele menet a sétálunk, sétálunk egy kis dombra lecsücsülünk-öt énekelte, és mindig leült. Alig bírtam felráncigálni. Harryvel sokkal könnyebb dolgom volt, minden 2. lépcsőfok után adnom kellett neki egy puszit, viszonylag hamar felértünk. A szobájába leültettem az akit az ágyra, elővettem a pizsamám és a fürdőbe mentem.

Megengedtem a vizet és a tusfürdő segítségével azon voltam, hogy eltüntessem a cigi, alkohol szagot. Tervem sikerrel járt, a kabinból kilépve felöltöztem és fogat mostam. Eszembe jutott, hogy holnap iskola ezért Hazza szobájába beállítottam az ébresztőt és befeküdtem ágyba.

Harry átkarolt hátulról és motyogott valamit az álmába, majd nem felnevettem, de tartottam a számat és megpróbáltam elaludni. A mai nap eseményei után csak remélni tudtam, hogy az a bizonyos szó szebb lesz és ez nem volt más mint az álmom.

Reggel kinyomtam a telefonomat és kimásztam az ágyból. Lementem a konyhába ahol Johanna volt és szendvicset csinált, gondolom reggelire.

- Jó reggelt, kinek csinálod? – köszöntem és érdeklődtem miközben beálltam mellé segíteni.

- Neked is, Tara, Te és magamnak. – mosolygott.

- Tiszta cuki vagy. – mosolyogtam vissza.

Elővettem néhány poharat, amit megtöltöttem vízzel és hozzá fájdalomcsillapítókat, rátettem őket egy tálcára és egyensúlyozva végig mentem a szobákon. Minden szobába tettem az éjjeliszekrényre annyit amennyit kell, Tarat felkeltettem a Niall mellett, és leráncigáltam a konyhába. A szendvicseket Johanna már elkészítette, így nekünk csak el kellett tüntetnünk.

- Nos, kedves Tara. Most mesélj a randitokról. – mondtam neki türelmetlenül és még egy kicsit csaptam is az asztalra, hogy hitelesebb legyen, de ettől barátnőm csak megugrott, annyira megijedt.

- Hát, az úgy volt, hogy mikor megérkeztünk, akkor mindketten rendeltünk és Niall tökre aranyos volt, figyelt rám meg minden. A vacsi után elmentünk a Temze partjára és ott sétáltunk, de mivel fáztam így egy szállodába mentünk. A mi már le volt foglalva, nem is tudtam, hogy nem itthon alszunk. Egy csomót beszélgettünk meg nevettünk és mellette aludtam el. Nagyon-nagyon jó volt. – mesélte totál belelkesedve,

- Remélem összejöttök. – öleltem meg a barátnőmet. – Most pedig indulás készülődni.

Jess ruhája.(az ő haját nézzétek, ami
egyenes, és kevesebb sminket):)

Felmentem a szobába, ahol Harry aludt, aranyosan. Összeszedtem a ruháimat és bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a ruháimat ami most egy farmerből és egy kockás ingből állt, kifésültem a hajam majd laza copfba fogtam, sminkeltem és legvégül fogat mostam. Feltettem pár kiegészítőt és kiléptem a fürdőből. Harry még mindig aranyosan aludt, ezért csak egy puszit nyomtam az arcára és lesiettem a lépcsőn, miközben rohantam beugrott, hogy nem is mentünk el tegnap Hazzaval vacsorázni, na mind egy. 

- Kész vagytok? – kérdezte Johanna, mikor megálltunk előtte.

- Igen. – válaszoltuk egyszerre.

- Jézusom, ez kísérteties. – nevetett Johanna.

Felvettük a cipőinket, sapkánkat és a kabátunkat, majd útnak indultunk a suli felé. Bégig beszéltük az utat a tegnap estéről. Kiderült, hogy Johannanak Zayn jön be a fiúk közül, d neki barátnője van.

- Szerintem, annyira nem szeretik egymást. Nem láttátok, hogy hogyan néznek egymásra? Mint ha idegenek lennének.

- Ezt már én is észre vettem. – helyeselt Tara. Johanna pedig egy kicsit elpirult.

- A tesóddal mivan? – érdeklődött Tara. – Ő ilyen rossz fiús?

- Ja, minden nap másik lányt hoz haza, elhihetitek milyen idegesítő.

- Merre laktok? – kérdeztem, hogy ezek után, ne egyedül járjak suliba reggelente.

- Elég messze innen, fentebb.

- Én is. Mehetnénk reggelente együtt suliba.

- Rendben, egyébként, hogy-hogy eljöttél tegnap a buliba? – kérdezte és erre Tara is érdeklődve nézett rám.

- Nos, az úgy volt, hogy egyedül voltam otthon éppen a konyhában és lekapcsolódtak a villanyok, azt hittem, hogy ti vagytok, de nem. Egy férfi volt aki a lépcső tetején állt és egyre közelebb jött, legvégül odahajolt hozzám. Liam hála a jó égnek éppen akkor jött haza, ennyi. – meséltem, a lányok szája, meg tátva maradt.

- Ezt mért nem mondtad tegnap? – kérdezte Tara.

- Mégis mikor mondtam volna? – néztem rá.

Időközben megérkeztünk a suliba, ahol a bejárat előtt a 2 bajkeverő gyerek sutyorgott össze-vissza. Ők mindig tudnak csinálni valami galibát, de tényleg. Azon vannak, hogy ne legyen iskola, sose tudják rájuk bizonyítani a dolgokat, mert úgy csinálják, hogy ne találjanak nyomot. Durva, legalábbis szerintem. Josh ma lebetegedett, az egyetlen fiú barátom a suliból, így senki nem tudott "megvédeni" Bradytől. Ez a fiú enyhén nyomulós.

A szokásos csoki adagom felét megettem a többit pedig passzoltam Zoenak, aki rutinos mozdulattal elkapta. Igen, a terem egyik végéből dobtam neki a terem elejébe.

Az ebédszünetben a terembe voltunk Johanna kiment a wc-re, ezért csak Taraval és Zoeval beszélgettem. A téma pedig annyi volt, hogy kinek mi a kedvenc zenéje.

- Nem tudom, én maradok a One Directonnál. – vont vállat Tara.- Azon belül pedig Niallnál. – kacsintott.

A zsebemben rezegni kezdett a telefonom, ami annyit jelentett, hogy SMS-em érkezett. Mosolyogva nyitottam meg.

" Bocsi, hogy nem mentünk el tegnap este vacsorázni, mit szólnál, ha ma bepótolnánk?:)

Xx Harry.:)"

- Pff, még vacsorázni se vitt el? – mondta egy hang mögülem. Megpördültem a tengelyem körül és lesajnáló pillantásokat löveltem a fiú felé.

- Tudod, Brady a különbség köztes és ő közte, az hogy amíg te az idegeimre mész addig ő nem, de legfőképpen nem leskelődik mások telefonjába. – végszóra pedig az arcán csattant a kezem.

Annyira meglepődött a tettemen, hogy hátra is lépett néhány lépést, közben pedig az arcát dörzsölgette és elhordott mindennek.

- Van még rám egyéb jelződ? – emeltem a plafonra a tekintetem, majd vissza a fiúra. – Esetleg, valami mondanivalód?

- Vigyázz magadra kicsilány. – mondta és ördögien felkacagott.

A borzongás átjárta a testem és elfogott a rosszullét, erőt vettem magamon és lendíteni akartam a kezem, de Brady elkapta.

- Meg ne merj ütni még egyszer. – mondta fenyegető hangnemben.

- Miért mi lesz akkor? Visszaütsz, vagy rám küldöd néhány haverodat? – húztam gúnyos mosolyra a számat és a másik kezemmel ütöttem arcon.

Az egész osztályban síri csend volt, egyedül Brady szapora lélegzetvételét lehetett hallani. Farkasszemet néztem magával a félelemmel, Bradyvel. Lesajnáló pillantásokkal néztem rá és azt mutattam, hogy nyugodt vagyok. Nem így volt, belül féltem, egyenesen rettegtem, hogy mit tehet velem. Mi van, ha ő az a titkos személy akitől a borzongás fut végig rajtam és a rosszullét kerülget?

Ezt az "idilli" pillanatot a csengő szakította meg, mindenki mocorogni kezdett, hátat fordítottam neki és a helyemre mentem. A tanár bejött és elkezdett diktálni, bírom mikor csak úgy elkezd regélni és azt se tudod, hogy mit csinálj. Szépen lassan elrepült az a 2 óra és rohantam is haza, akarom mondani a fiúkhoz. Tara jött velem, de Johanna most nem, mert hazament, hogy beszéljen az ikertesójával. Olyan volt, mintha a nevemet kiabálnák, de lehet, hogy csak paranoiás vagyok. Mikor már sokadszorra hallottam, komótosan megfordultam és Lora sietett felém, mikor ideért a térdeire támaszkodott és csak lihegett.

- Sziasztok! – nyelt egy nagyot, és közben felegyenesedett.

- Szia! – mosolyogtam.

- Helló! – ugrándozott mellettem Tara.

- Veletek tarthatok?           

- Persze, gyere.

Lora nagyon jófej, suli mellett modell és kiderült, hogy az évfolyamtársunk, nem is vettem észre, de így már érthető, hogy Tara miért integetett valakinek a folyosón.

- Lányok, segítetek elkészülni a randira? – néztem rájuk gondterhelten,

- Ez nem is kérdés. – mondták egyszerre. Egy kicsit tényleg félelmetes.

A nagy ház elé érve elővettem a kulcsomat és bementünk a házba.

- Hahó, van itthon valaki? – ordibálta Lora. – Ezek szerint nincs. – motyogta, mivel választ sehonnan nem kaptunk.

Ledobáltuk a cuccainkat a kanapéra, hoztunk a konyhából egy kis nassolni valót és felvázoltuk a tervet.

- Na, akkor te elmész zuhanyozni, hajat mosol, meg mindent amit kell. – mutatott rám Johanna. - Amíg te fürdesz addig Tara eltervezi, hogy milyen lesz a sminked és Lora meg én pedig kiválasztjuk a ruhádat. – magyarázta Johanna.

- Hova mentek, milyen ruha kell? – kérdezte Lora.

- Nem akarok annyira nagyon elegánst felvenni, de túl lazát se. - magyaráztam.

- Rendben, indulás.

Felrohantam Harry szobájába és kivettem a táskámból egy fehérnemű szettet, elmentem zuhanyozni,  hajat mostam és fogat, majd a hajamat becsavartam a törölközőbe. Kiléptem a fürdőből és átmentem a vendég szobába. Tara már ott volt az összes sminkel, amit ellehet képzelni. Kb. 20-30 percig dolgozhatott a sminkemen aztán átküldött a fürdőbe Lorahoz, aki mint kiderült a hajamat csinálja és nem a ruhámat választja ki. Megszárította és néhány tincset begöndörített, legalábbis gondolom, mert háttal voltam a tükörnek. Johanna, bekötötte a szemem, és óvatosan belebújtatott a ruhámba, feladta rám a cipőmet és, hallottam, hogy a többi lány is bejön a szobába.

Az egész alakos tükör elé húzott és levette a sálat. Az amit a tükörben láttam, egyszerűen lélegzetelállító volt. A ruha ami rajtam volt, vörös színű volt és a térdemig ért, a sminkem egyszerű volt, de még is szép, kiemelte a szemeimet, ami nagyon tetszett. Egy fekete magas sarkú volt rajtam, a nyakamban pedig egy aranymedál.

- Úristen lányok, ez gyönyörű! – ugrottam mindegyikőjük nyakába, ezzel pedig kialakítottam egy csoportos ölelést.

- Nincs mit. – mondta Lora.

Megnéztem a telefonomon az időt és örömmel csekkoltam, hogy jött egy SMS-em.

" 5 perc és ott vagyok érted!

Xx Harry.:) "

Ezt küldte 3 perce, lesiettem a lépcsőn és a nappaliban a lányok voltak.

- Hazza 2 perc múlva itt van!! – mondtam kétségbeesett hangon.

- Nyugi Jess, szép vagy, minden rendben lesz. – próbált nyugtatni Lora.

- Jójó, szorítsatok nekem, oké?

Mindenkit megöleltem és végszóra Harry jött be az ajtón, szmokingban, nem kell mondanom, hogy hogyan nézett ki.

- Csajok, nem bánjátok, ha elrabolom néhány órára? – kérdezte Göndörke túljátszva a szerepét.

- Nem, dehogy. – nevettek fel.

- Sziasztok! – mosolyogtam.

Johanna kacsintott rám, majd utunkra engedett minket. Harry udvariasan kinyitotta a kocsija ajtaját, majd becsukta és átkocogott a fekete Range Rover előtt és beszállt a saját oldalán.

- Hova megyünk? – kérdeztem.

- Szerintem, gondolhattad, hogy nem fogom elmondani. – nézett rám, egy pillanatra elszakítva tekintetét az útról.

- Igen, megfordult a fejemben. – nevettem fel.

- Gyönyörű vagy. – mondta vigyorral az arcán. – Ma pedig én viszek el egy ilyen lányt vacsorázni, megtisztelve érzem magam.

- Érezheted is. – húztam ki magam a hecc kedvéért.

Nem sokáig mentünk még, mikor Harry elővett egy nyakkendőt és bekötötte a szemem.

- Ma már másodjára. – morogtam.

- Tessék? – nézett le rám Harry.

- Semmi, semmi.

- Most állj meg. – engedtem kérésének és egyhelyben maradtam.

Harry lassan levette a szememről a kendőt, és az a látvány ami elém tárult, leírhatatlan. Egyszerűen gyönyörű volt!

5.rész

Sziasztok Emberek!:) Meghoztam a következő részt..:) Először is B.U.É.K. mindenkinek.:) Másodszor pedig jó olvasást.;) Kommentelni és feliratkozni ér.:)

xx Jessi.:)

A tekintetünk azonnal találkozott és összefonódott. Én nem akartam oldalra nézni és ahogy észre vettem Harry se nagyon.

-  Persze, szívesen. – válaszoltam előbb feltett kérdésére és egy puszit nyomtam az arcára. – Most megyek, és segítek Taranak elkészülődni.

 - Rendben , szia.

Mikor kiléptem Harry szobájából, Tara rohant el előttem és tépte a haját, közben üvöltözött.

- Niall, mit vegyek fel?! Hova megyünk egyáltalán? – kérdezte, miután kicsit lenyugodott.

- Ne legyen túl elegáns, de azért ne farmer+ póló. – mosolygott a Szöszi barátnőm szétszórtságán.

- Okés.

A csajszi befutott a szobájába, én is utána siettem, hogy becsúszok a résen, de Tara gyorsabb volt így az orromra csapta az ajtót.

- Aúúú! – ordítottam fel és a fájó testrészhez kaptam.

Mindenki odajött hozzám és mielőtt bármit is kérdezhettek volna címeztem nekik 2 szót.

- Jól vagyok. - mondtam.

- Egy percig se aggódtunk, csak, tudod az ajtó újonnan lett lefestve. – magyarázott Zayn.

Durcásan fordultam körbe és ha a szememmel ölni lehetne már rég meghalt volna Zayn és a többiek is. Látszott rajtuk, hogy annyira nem viselték meg a történtek, egyedül Danielle volt aki aggodalmasan nézett rám. Rámosolyogtam, vette az adást és az arcvonásai megenyhültek. Kopogtam Tara ajtaján, választ nem várva benyitottam és be is csuktam az újonnan festett ajtót.

Tara az ágya előtt állt ahova ki volt terítve mindenféle ruha, a bőröndje pedig hanyagul volt ledobva a szőnyegen. Délelőtt Niallel hazaugrottak hozzájuk "néhány" ruhájáért.

- Te menj zuhanyozz le, moss hajat, moss fogat addig előkészítem a ruhádat és a sminkesedet is.

- Mint az anyám. – dünnyögte és szemforgatás közben eltűnt a fürdőben. Egy ideig hallgattam ahogy morog az orra alatt de nem sokáig, mert megengedte a vizet ami elnyomta a hangját.Megfordultam és szétnéztem az ágyon levő ruhák között. Találtam egy szép piros térdig érő ruhát és tekintve az időjárásra hozzápasszoltam egy fekete blézert. Kikészítettem egy fekete magassarkút és egy fehér karkötőt hozzáillő fülbevalóval. Odatettem egy fekete táskát is.Ezután Tara sminkkészletét kerestem meg. Hallottam, hogy a víz elállt és ahogy sikálja a fogát 3 perc után kinyitotta az ajtót és kisétált rajta, de a szemét eltakartam, hogy ne lássa a ruhát. Visszaküldtem a fürdőbe ahol megszárítottam a haját és azokat a tincseket amik  folyamatosan előre ugrottak hátrafogtam egy piros masni alakú csattal, a többi haját pedig hagytam, hogy a vállára essen. Elkészítettem a sminkjét ami szempillaspirálból állt, egy kevés alapozóból és tussal kihúztam a szemét. A szájára vörös rúzst tettem, ami passzolt a ruhához. Nem akartam, hogy meglássa a ruhát ezért óvatosan bekötöttem a szemét egy sállal. A fehérneműjét már a fürdőben felvette ezért csak bele kellett bújnia a ruhába és a blézerbe na meg a cipőjébe. A ruhával kicsit szenvedtünk, de sikerült. Nagyon jól állt neki, rásimult a testére.

Mikor teljesen kész volt az egész alakos tükör elé állítottam és óvatosan levettem a sálat, ügyelve a barna tincsire. Ahogy meglátta magát a szemei csillogni kezdtek és alig tudott kinyögni valamit.

- Ez ez ez… egyszerűen csodálatos! – ugrott a nyakamba. – Köszönöm szépen!

- Igazán nincs mit. Holnap majd te töltöd be ezt a pozíciót.

Erre a kijelentésemre eltátotta a száját és újra a nyakamba ugrott, jó volt kicsit mosolyogni és elfeledkezni a problémákról. Lányosan ugráltunk és visongtunk is, amit egy kopogás zavart meg.

- Ki az? – ordítottam ki-

- Niall, Tara kész vagy?

- Mindjárt lemegyek a nappaliban várj. – mosolygott Tara.

Nem válaszolt csak a lépteinek a halkulását lehetett hallani. Még egyszer megöleltem Tarat és a lépcsőnél megálltam, hogy onnan szemléljem a levonulását. A kísérője háttal állt, ezért nem is vette észre a gyönyörű lányt. Ahogy Niall megfordult és meglátta Tarat, odarohant hozzá odanyújtotta neki az egyik karját, amibe barátnőm belekarolt. A fiú odafordult Tarahoz és a fülébe suttogott valamit, feltehetőleg olyasmi lehetett, hogy "Gyönyörű vagy!". A csajszi ezen felkuncogott, de a többit nem tudom ugyanis a bejárati ajtó eltakarta a kilátást.

Lementem a lépcsőn és örömmel vettem észre, hogy a nappaliban nem ül senki. Ne értsétek félre, imádom őket, de most magányra volt szükségem. Elővettem a telefonom és beszívtam a levegőt majd lassan kifújtam, benyomtam Apa telefonszámát és hallgattam, hogy kicsöngjön.

Hála a jó égnek, kicsöngött, de mikor felvették minden reményem elszállt.

- Jó napot! Ez Tom Parker telefonja, ahogy látom Ön a lánya. Sajnálattal közöljük, hogy az édesapja meghalt. Részvétem! – mondta el a nő egy szuszra. Kinyomtam a telefont és szaggatottan lélegeztem.

Felrohantam az emeltre és berontottam Hazz szobájába kirángattam egy melegítőjét ami kicsit lógott rajtam, de tetszett. Átmentem Tarahoz kerestem egy fehér toppot az ágyáról, találtam egy sportcipőt is ami rám is jó volt, felkötöttem a hajam és futásra készen álltam.

A kertben kicsit nyújtottam majd elindultam, lassan kezdtem és folyamatosan gyorsultam.  Nagyon sokat futottam, de jól is esett. Kifulladva álltam meg az egyik parkban és a térdemre támaszkodtam. Tekintetemmel kerestem egy padot, mikor megtaláltam lehuppantam rá és meredtem magam elé. Jó elfoglaltság, mi? Én is szeretem ezt csinálni. Kezdtem feldolgozni apa halálát, a remény elszállt miszerint esetleg rossz nevet mondtak volna. Felálltam a padról, de ekkor megláttam egy fiút a tó körül. Ismerős volt és valami arra késztetett, hogy menjek oda hozzá. Odakocogtam és felismertem, hogy Louis volt az.

- Leülhetek? – kérdeztem, de csak bólintott.

Elfordította a fejét, hogy még véletlenül se nézhessek a szemeibe. Megfogtam az állát és megfordítottam. A szemei pirosak voltak a sírástól, és karikák voltak alatta.

- Mi történt veled?

- Megcsalt. – suttogta halkan, mégis tisztán értettem.

- Mikor? – nyögtem ki.

- Nem tudom, tegnap este mondta el, ahogy azt is, hogy már nem szeret.

- Jajj Louis, annyira sajnálom. – vigasztaltam.

- Ne, ne tedd!

- Mivel vagy?

- Kocsival.

- Jó, akkor most szépen haza mész, csinálsz popcornt, sokat és fagyit is cipelhetsz át a nappaliba, csinálj forró csokit, nem soká otthon leszek. – utasítottam, amire csak megölelt és ment is a kocsija felé.

Lassan elkezdtem hazafutni és egyre gyorsítottam, viszonylag hamar hazaértem és megéreztem ahogy a popcorn keveredik a forró csoki illatával.

- Lezuhanyozok és jövök. – mondtam.

Felrohantam a fürdőbe, letusoltam, elcsórtam Taratól egy fehér cső toppot és egy cicagatyát és lenyargaltam a lépcsőn.

A nappaliban lehuppantam a földre a DVD-k elé és megkérdeztem, hogy mit nézzünk.

- Legyen a Saját szavak. – mondta

Betettem a lemezt és elindítottuk a filmet. A 2 tál popcorn és a 2 bögre forró csoki elfogyott, a végén már a fagyit eszegettük, amit találtunk. A filmen nem sok kellett, hogy bekönnyezzek, de tartottam magam.

- Úúú, ez nagyon jó film volt. – kacsintottam rá a fiúra, mikor kikapcsolta a DVD lejátszót. – egyébként a többiek hol vannak érdeklődtem?

- Azt hiszem vidámparkba mentek.

- Ja okés. Louis, mikor lesz legközelebb turnétok?

- Hát elméletileg csütörtökön megyünk. – vágott egy fintort.

- Mikor jöttök?

- 2 hét múlva. – mondta ki, bennem meg egy világ dőlt össze.

Mi lesz velem 2 hétig ezek nélkül? Én megfogok halni.

- Most felmegyek Hazza szobájába, ha baj van szólj. – mosolyogtam rá.

- Jólvan.

Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, ráugrottam az ágyra elővettem Harry laptopját,felléptem a twitterre és böngésztem rajta egy kicsit. Miután ezzel végeztem átléptem a facebookra ahol volt egy csomó levelem, a legtöbben azt kérdezték, hogy honnan ismerem az 1D-t. Szuper, most már nyugtom se lesz. - gondoltam magamban. Kijelentkeztem és lecsuktam a laptop tetejét. Elővettem a telefonom és kikerestem Elena számát.

- Szia Jess! – üdvözölt.

- Szia, hogy vagy?

- Hát, már jobban, de még mindig nem emlékszem senkire,semmire. Na és veled mizujs?

- Megvagyok, köszönöm. Csak ennyit akartam, nem is zavarlak tovább. Szia Elena.

- Haliii.

Kikerestem a következő telefon számot és sóhajtva rányomtam a " hívás " gombra. Csak csöngött és csöngött, de senki nem vette fel, egy idő után megszólalt a hangposta. Letetttem az éjjeliszekrényre a telefont és átmentem barátnőm szobájába, ahol mindent megtaláltam, de tényleg. Megkerestem a fülesét, visszamentem Hazz szobájába bedőltem az ágyba és a telefonról indítottam a zenét, max hangerőre vettem és hagytam, hogy eluralkkodjon rajtam az álmosság.

Arra ébredtem, hogy valaki egy puszit nyom az arcomra, lassan nyitottam ki a szemem, velem szembe pedig a Göndörke ült és sejtelmes mosollyal nézett rám, a szemei csak úgy csillogtak.

- Gyere, kész a vacsora. – törte meg a csendet a rekedtes hangjával.

- Milyen volt a vidámpark? – érdeklődtem, közben pedig az ajtóhoz sétáltam nyomomban Harryvel.

- Ha ott lettél volna, jobb lett volna. – mondta és mosolyra húzta a száját.

- De nem voltam ott. – vontam meg a vállam.

- Hát igen, ez a baj.

A vacsora hamburger volt amit a Burger King-ből hoztak kólát együtt, de azt nem tudom, hogy minek hisz volt otthon. Mindenki kicuccolt a nappaliba és a holnapi programot beszéltük meg. A fiúk nem engedték, hogy haza menjek, sőt azt akarják, hogy Taraval együtt odaköltözzünk hozzájuk. Azonnal tiltakozni kezdtem, hogy nincs is szobám meg a terhükre lennék stbstb. Az 5 srác holnap válogatás féleségre megy meg interjúra is. A válogatáson egy háttértáncost kell választaniuk, mert az egyikük lelépett.

- Ma hazajönnek Taraék? – érdeklődtem.

- Nem, ha jól tudom ma egy hotel szobában alszanak. – vigyorgott Louis, közben pedig a répáját csócsálta, amit a konyhában talált.

- Srácok, ha nem bánjátok én elmegyek aludni. Jó éjszakát!

- Neked is! – skandálták egyszerre.

Röhögve felmentem a lépcsőn és beléptem barátnőm szobájába. Kivettem tőle egy toppot és egy kis nadrágot, majd a fürdőt céloztam meg. Mivel Tara befoglalta az egyetlen vendégszobát, ezért kénytelen voltam ma is Hazzanal aludni.

A fürdőbe lépve szétszedtem a kissé már szétjött kontyom és újra összefogtam. Lehámoztam magamról a melegítőt és a többi ruhát és a kabinba léptem. Szórakozottan figyeltem, ahogy a vízcseppek ellepik a testem minden pontját és ahogy folynak le a helyükre az új tulajdonosuk kerül, mintha ez az egész egy család lenne akik a helyüket, amiket elfoglaltak átadnák a náluk "fiatalabbaknak". Apropó család, anya és apa is meghalt, egyedül a nagynéném nem. Nem sokára nagykorú vagyok, ami annyit tesz, hogy nem kell árvaházban,fogságban vergődnöm. Tudjátok, mint egy hal a hálóban. A nagynénémet ezentúl minden nap hívni fogom, tudnom kell, hogy most mi lesz. Elena pedig, nem emlékszik rám, tartani fogjuk a kapcsolatot, de közel se leszünk olyan szoros barátságban, mint eddig. Tara sokkal közelebb áll hozzám mint El. Legalábbis úgy érzem. Elzártam a csapot és kiléptem a kádból, megtörölköztem, és felvettem a kölcsön pizsit. Átmentem Hazz szobájába aki gondolom, még mindig lent volt a nappaliba. A szobába sötétség és csend uralkodott. Mintha egy horrorfilmben lettem volna, kicsit ijesztő volt. Ilyenkor mindig azt hiszem, hogy Samara egyszer csak felbukkan és megöl.

Lefeküdtem az ágyra és jól begubóztam.  Gyorsan elaludtam, és az álmok világába merültem. Azt álmodtam, hogy mindenki megvet amiért nincsen családom, nagyon rossz volt, Ijedve keltem fel és sétáltam le a nappaliba. Hajnali 4 óra szuper – gondoltam magamban.

Elmentem a konyhába és a hűtőből kerestem fagyit, a küldetésem sikerrel járt, mert találtam egy nagy dobozzal. Kivettem egy kanalat és a nappaliba vonultam a szerzeményeimmel. Betettem a Felhők felett 3 méterrel című filmet, a pokróccal betakaróztam és kényelembe helyezkedtem.

Úgy döntöttem, hogy megnézem a 2. részét is, miután vége lett a konyhába mentem és összedobtam egy gyors reggelit, az amerikai palacsintát választottam. A többiek kezdtek leszállingózni és elfoglalták a helyüket mindenki  elé leraktam 4 palacsintát és egy bögre kakaót. Adtak egy puszit és falatozni kezdtek.

- Egyébként Matt merre van? – kérdeztem csak, mert már régen láttam.

- Elutazott a szüleihez. – mondta Liam.

- Ó, el se köszönt.

- Tőlünk se, csak hagyott egy cetlit.

Mindenki megköszönte a kaját és a mosogatóba pakoltak. Sóhajtottam egyet és eltakarítottam. Felmentem Tara szobájába és elvettem tőle néhány ruhát. Mázli, hogy egy a méretünk és, hogy sok ruhát hozott.

A fürdőbe mentem, lezuhanyoztam,fogat mostam, feltettem egy minimális sminket és kifésültem a hajam és felkaptam magamra egy fekete-fehér gatyát egy fekete bő pólóval és szürke sapival. Mikor kész lettem elordítottam magam.

- Hahóóó, van itt valaki? – ordibáltam a nagy semmibe. Válasz viszont nem jött.

Lementem a konyhába, ahol az asztalon egy cetli volt.

" Szia Jess, elmentünk a válogatásra, nem sokára jövünk!

                                                                   xx Fiúk.:)"

Felmentem a szobába és összepakoltam a ruháimat, vissza lementem felkaptam a kabátom és a csizmámat. A srácoktól kaptam egy kulcsot amit most használatba is vettem. Felkaptam a táskám és kimentem, majd bezártam az ajtót. Hatalmába kerített megint az a rossz érzés, hogy figyelnek engem. Elővettem a telefonom erősen szorítottam, hogy nehogy elejtsem félelmemben. 10 perc alatt hazaértem és bezártam magam után az ajtót, és felsiettem az emeltre ahol a szobámba felvolt kapcsolva a villany, pedig határozottan emlékszem, hogy lekapcsoltam. Na mindegy, ledobáltam a cuccom az ágyra és elővettem a sporttáskámat amibe beledobáltam néhány ruhát a sminkesemet és a laptopomat. Összepakoltam a holnapi tancuccomat is, mert szerintem a fiúk nem hagyják, hogy itthon aludjak.

Lementem a lépcsőn és elhagytam a házat, bezártam mindent majd visszamentem a srácok lakásához, ahol volt néhány fotós, hát persze, hogy lekaptak. A holnapi hírek ezer százalék, hogy rólam szólnak majd. Mikor már valamennyire biztonságosabb környezetben tudtam magam csináltam egy kávét, elővettem a tanulnivalóimat és megcsináltam őket.

Az 5 fiú pont időben érkezett meg, nyomukban pedig egy lány jött aki gyönyörű volt, a szemei kékek voltak és az arca pedig.. wow.

- Tara? – álltam fel a kanapéról, miközben érdeklődtem barátnőm hol létéről.

- Haza ment az őseihez. – mondta Niall szomorúan.

- Jess, ő itt Lora, az új táncosunk. Lora ő itt Jess. – magyarázta Hazz közben pedig az említett személyekre mutatott.

- Jessica Parker. – nyújtottam a kezem.

- Lora McCol. – mondta mosolyogva, amit viszonoztam.

- Na, mi megyünk is az interjúra, utána pedig egy fotózásra, amit most tudtunk meg. – mondta Zayn.

- Jólvan, örülök, hogy megismerhettelek. Sziasztok! – mondtam a fiúknak és Lora.

- Későn érünk haza, szóval ne várj minket. – adtak sorban egy puszit a fiúk Lóra, pedig megölelt.

Ahogy kiűrült a ház elcsoszogtam a konyhába és a fagyasztóból kivettem egy pizzát amit, megsütöttem és a nappaliba tv-zés közben meg is ettem. Betettem valami filmet, mint később kiderült, hogy horror volt, de nem kapcsoltam ki. A Paranormal activity 1. részét, enyhén megijedtem. Lekapcsoltam a tv-t és a lépcső felé vettem az utamat. A tv volt eddig az egyetlen fényforrás a házban… EDDIG! Mindenhol felkapcsoltam a villanyt, így már bátrabban mentem fel a szobába vagyis a Harryébe. Elővettem a laptopom és meglestem, hogy mi történik a közösségiken, facebookon csak a fontosabb levelekre válaszoltam, vagyis a hozzám közelebb állóékére. Magam mellé tettem a laptopot aminek a gyér fénye megvilágította az egész szobát. Megint csak felkapcsoltam mindenhol a villanyt. Végszóra, pont letettem a kiürített poharamat a pultra és ekkor lekapcsolódott az összes villany amit eddig feloltottam. Ijedtemben lesöpörtem a poharat a földre ami hangos csörömpöléssel tört össze a padlón.

- Srácok, ez nem vicces!!! – kiabáltam, közben azon voltam, hogy a szemem hozzászokjon a szemem a sötétséghez. Választ sehonnan sem kaptam ami még jobban megrémisztett.

Ahogy kicsit kistisztult a kép előttem a lépcsőhöz siettem. Kb a lépcső közepén járhattam, amikor észrevettem a lépcső tetején kirajzolódni egy fekete alakot.

4.rész

Hali Darlings!:)Csúsztam gy kicsit a résszel, de megírtam! Köszönöm a 250+ megtekintést, nagyon sokat jelent és azt a 3 kommentet is.:) Remélem tetszik a rész.;)

xx Jessi.:)

Ugyan már, miért is gondoltam egy pillanatig, hogy az 1D jön az osztályba?! Hülyeség.. Lehetett hallani, hogy egy fiú és egy lány veszekszik. Először a srác akart belépni, de hirtelen hátrarántották és egy lány lépett be, majd őt követte egy fiú, aki egy kicsit fújtatott és morogott az orra alatt. Kíváncsian vártam róluk az infókat. Mindkettejük szimpatikusnak tűnt és határozottnak, hogy ezt honnan veszem? Onnan, hogy semmi jelét nem adták annak miszerint zavarban volnának vagy ilyesmi.

- Kérlek titeket, hogy mutatkozzatok be.- szólt az a "vendégeinkhez".

A lány kihúzta magát és megszólalt.

- Johanna Mason vagyok, 18 éves.- kezdte a lány, bár láttam, hogy a fiú akarta volna.

- Én Brady Mason vagyok,- mutatott Johannára.- az ikertesóm.- vágott egy fintort.

Erre az egész osztály felnevetett. Jó arcnak tűnik ez a Brady, mikor kiszúrt engem, mosolyra húzta a száját a reakcióm pedig egy szemöldökfelhúzás volt. Nagyon úgy tűnik, hogy egy nőcsábász lett az egyik osztálytársunk. Már csak előttünk volt egy szabad 2 személyes pad, így oda ültek be. A nap viszonylag hamar elrepült, időközben Johanna leginkább velünk volt értem ezalatt Tarat, Zoet és magamat. Nagyon jófej csaj és iszonyatosan perverz erre hamar rájöttem. A suli mellett dobol néhány éve és elm nagyon jól csinálja. Ahogy vége lett a sulinak odamentem Tarahoz, hogy megbeszéljük a pontos infót a koncert előtti időről.

- Akkor az úgy jó hogyha miután elkészültem átmegyek hozzátok?- kérdezte Tara.

- Igen az tökéletes lenne.- mosolyogtam.

Jess ruhája.:)

Gyorsan haza siettem, hogy idő előtt kész legyek és, hogy tudjak még egy kicsit egyedül lenni. Felrohantam a fürdőbe, kibújtam a ruháimból és letusoltam A víz, mint mindig most is égette a bőrömet, de nem érdekelt. Hajat mostam az eper illatú samponommal és kiléptem a kabinból. A hajam egy törölközőbe tekertem és felöltöztem. Annak ellenére, hogy tél van eléggé lenge ruhát vettem fel. A taxiban szerintem meleg lesz a csarnok előtt meg halálra fagyok. A ruhám halvány rózsaszín volt és a térdemig ért, ilyen ing féleség volt hozzá pedig passzoltam egy fekete blézert, nekem nagyon tetszett az összeállítás, kiegészítettem egy fülbevalóval és egy karkötővel.Az imént elhagyott helyiségbe siettem és feltettem egy natúr sminket. Elővettem a szekrényből a hajszárítót és maxra kapcsolva 10-15 perc alatt megszárítottam a hajam, néhány tincset begöndörítettem és késznek nyilvánítottam magam. Letrappoltam a lépcsőn és leültem a kanapéra. Megkerestem a távirányítót amire pont ráültem és ekkor csengettek.

Csak Tarat vártam, ezért nem volt meglepetés mikor a bejárati ajtó előtt toporgott türelmetlenül.

- Sziaaa!- ugrott azonnal a nyakamba.- Annyira várom már, hogy lássam Niallt.

- Látom izgulsz.- nevettem rajta.

Végignéztem a csajszin és megkellett, hogy mondjam, eléggé jól nézett ki, bár Tara mikor nem?! Irígylésre ,méltó az alakja és az arca nagyon szép. Ő is lengén volt öltözve térd fölé érő ruha volt rajta amin fekete alapon apró virágok voltak, hozzátett egy kötött pulcsit ami rajta is volt a fekete kabátja alatt.A tatyóját letette a polcra és csekkolta az időt fél 5 volt, a koncert másfél óra múlva kezdődik, ezért hívtam egy taxit, ami 2 dudálással jelezte, hogy indulásra kész. Felvettem a magassarkúm ami passzolt a ruhámhoz a fekete kabátom és a tatyóm amibe berámoltam a fontosabb dolgaim. Fél óra kocsikázás után kifizettük a sofőrt és már mentünk is a bejárathoz. Iszonyat sokan voltak már ott, beálltunk a hosszú sorba. Háromnegyed óra kint ácsorgás után végre a jegyszedőhöz értünk.

- Sziasztok! A jegyeteket kérném. – mosolygott ránk a nő miután elmondta a szokásos szövege egyik részét.

- Tessék. –nyújtotta oda a két VIP ticket-et.

- Jó szórakozást! – kacsintott ránk  Selena mint megtudtam ez a neve, a névjegytábla rászolgált.

- Köszönjük Selena, meglesz. – nevettem fel és a táblácskára mutattam.

Az aréna nagyon nagy volt, belülről meg egyenesen óriási. Bentebb sétáltunk és egy fiú odasétált hozzánk a tábláján az állt, hogy Max a neve.

- Sziasztok! Megnézhetem a jegyeteket? – villantotta felénk a csábos mosolyát.

- Szia, tessék. – nyomta a kezébe a jegyeket Tara.

- Gyertek utánam! – utasított minket és elindult egy ajtó felé.

- Mivan ha elrabol minket? – súgtam barátnőm fülébe aki erre csak felkacagott.

Max az első sorba vezetett minket és egy "Jó szórakozást! " kívánsággal ott is hagyott minket. 5 perc volt a kezdésig, de már az egész aréna megtelt és mindenki tombolt. Szerintem beszakadt a dobhártyám, de bízok benne, hogy tévedek. Mindenki elkezdett visszafelé számolni és mikor kimondták, hogy nulla, a fiúk jöttek fel a színpadra.

- Sziasztok embereeek!- üvöltött a mikrofonba Liam. - Remélem nagyon jó party hangulat lesz ma. – mosolygott és ehhez hozzátett egy kacsintást is. A többi fiú eközben bólogatott.

- Egy, két, há és.. – skandáltál egyszerre mire elkezdődött a zene.

A dallista.:)

Első szám a Up all Night volt és így következtek a számok. Az a hangulat amit a fiúk csináltak, elképesztő volt mindenki tombolt, mindenki énekelt, mindenki ugrált, még én is. A srácok folyamatosan a tömeget pásztázták és kiszúrtak minket is. Talán az egyik kedvenc részem akkor volt mikor vége lett a Kiss you-nak és Niall ráugrott Harryre aki ettől elesett Louis pedig "kicsi a rakás" kiáltással rájuk ugrott erre Göndörke és a Szöszi egyszerre jajgattak bele a mikrofonjukba. A közönség nevetett a fiúkon míg Zayn és Liam azt játszották, hogy bemondják mi történik, ez abból állt, hogy "Most Niall Louist lábát húzza, Harry meg a kezét.”, annyira nevettem, hogy már folytak a könnyeim. Elénekelték az utolsó számot is ami a WMYB volt. Merem mondani, hogy megkergültek, ugyanis oda meg vissza rohangáltak a nagy színpadon. Lement a szám, és Harryék elköszönték, majd lerohantak a színpadról.

- Na milyen volt? – jelent meg előttünk Max.

- Húú, nekem nagyon tetszett! – ugrándozott Tara.

- Nekem is. – mosolyogtam Maxre.

- Ez jó hír, na kövessetek ha még ma akartok találkozni a fiúkkal.

Taraval lopva összenéztünk és mentünk Max után aki a backstage részleghez vitt minket.

- Ha szólnak, menjetek be.

Ezután ott hagyott minket, helyette viszont egy idősebb nő lépkedett felénk, de minket kikerült és se kopogás se semmi nélkül bement az öltözőbe.

- Most, bemehettek. – mondta egy barna hajú lány akinek oldalra volt fonva a haja.

- Köszönjük! – skandáltuk egyszerre Taraval, amire a csajszi felnevetett.

Tara bekopogott és csak egy "Gyere! " kiáltást hallottunk azt hiszem Tommotól. Összenéztünk Taraval megadva neki az utolsó lökést, hogy benyisson. Lenyomta a kilincset és kitárta az ajtót. Mind az 5 fiú döbbenten nézett ránk majd felpattantak és megszorongattak minket, merem állítani, hogy a szuszt is kinyomták belőlem, Harrytől kaptam egy puszit is amibe belepirultam. Hazza ezen csak felkuncogott én pedig leültem a kanapéra. A kanapé másik végébe az a nő ült aki ez imént bejött a fiúkhoz, most felém fordult és enyhén magas hangon, szinte nyávogva megszólalt.

- Halika, az én nevem Caroline Flack, Harry barátnője. - kidülledt szemmel bámultam a nőre, lopva Harryre pillantottam aki szitkozódott az orra alatt és vágott felém egy fintórt. Majnem elröhögtem magam.

- Helló, és az engem hol érdekel? – kérdeztem tőle flegmán.

Láttam, hogy a többiek alig bírják, hogy ne röhögjék el magukat Taranak már vörös volt a feje. Amin majd nem én nevettem fel.

- Hát csak gondoltam szólok, hogy az enyém. – mondta viháncolva leplezve az égését.

- Tudod Flick vagy Flack szerintem ne tőlem féltsd a barátod sokkal inkább magadtól kéne. – tettetem aggodalmat és hogy hitelesebb legyen eltátottam a szám majd elé

kaptam a kezem amolyan "bocsika" stílusban és Harry felé fordultam aki már a szemét törölgette annyira nevetett, majd vissza Carolinehez aki már lendítette a kezét. Imádom Hazza gyors reakcióit, még idejében elkapta a nyanya karját és szinte köpte felé a szavakat.

- Ne merészeld! – mondta fenyegetően.

- De szívem, sérteget. – hisztizett.

- Nem tudom, hogy honnan vetted azt, hogy mi együtt járunk soha nem kérdeztem meg tőled és hozzátenném, hogy Jess csak az igazat mondja. – vigyorodott el Harry.

Caroline felállt és kirohant a szobából, belőlünk meg kitört a visszafojtott nevetést mindenki hátba veregetett amolyan "ez jó volt" stílusban. 1 órát beszélgettünk a fiúkkal és megbeszéltük, hogy holnap náluk alszunk.

- Annyira várom már a holnapot. – kezdett ugrándozni Tara. Holnap lesz a randijuk. Olyan aranyosak lennének együtt.

- Kiválasztottad, hogy majd mit veszel fel?

- Igen, majd este lefotózom és átküldöm facebookon.

- Rendben. – mosolyogtam.

A csarnok előtt ép elhaladt egy taxi, de nem állt meg, figyelmen kívül hagyott minket és ment tovább. Hirtelen leparkolt előttünk egy fekete Range Rover és Niall lehúzta az anyós ülés felöli ablakot.

- Hölgyeim, hazaszállíthatjuk önöket? – kérdezte Niall, megjátszva a szerepét.

- Hát uram, ha ilyen szépen kérdezi, megengedem. – szálltam be én is Tara mellettem pedig csak röhögött.

- Pattanjanak be hátra. – villantott a Szöszi egy győztes mosolyt.

Nevetve kerültem meg a kocsit, hogy beszéljek Hazza mögé. A testem kezdett felmelegedni hála az ülésmelegítőnek. Harry bekapcsolta a rádiót amiben éppen a híreket adták.

- Autóbaleset történt New Yorkban, információnk szerint egy taxi haladt az úton. Az egyik kereszteződésnél viszont belerohant oldalról egy kocsi, mely a megengedettnél gyorsabban hajtott. A taxiban 2 személy volt egy utas és a sofőr. Később kiderült, hogy a balesetet okozó ittas állapotban volt és ez nem a taxi sofőrje volt. – Niall már előrehajolt, hogy tovább nyomja valami zenére, de rákiáltottam.

- Neee! – kiabáltam rá szegény srácra aki ijedten fordult hátra.

- Ha minden igaz a taxiban utazó a helyszínen meghalt a sofőrnek pedig súlyos sérülései vannak. Az illuminált állapotban levő férfi nem szenvedett sérülést. Az elhunyt férfi neve Tom Parker. – miután befejezte a nő a baleset ismertetését lesokkolódva ültem és csak  meredtem magam elé.

- Nem, nem, nem!! Az nem lehet!!! – kezdtem el ordítozni és éreztem, hogy a könnyek végig folynak az arcomon.

Harry rátaposott a gázra és 2 percen belül a fiúk házánál voltunk. Tara és Niall előre siettek, hogy szóljanak a többieknek, hogy mi történt vagyis, hogy ne kérdezősködjenek. Hazza kinyitotta a hátsó ajtót, a térdem alá csúsztatta egyik kezét másikat pedig a nyakam alá. Óvatosan kiemelt az autóból és a lábával becsukta annak az ajtaját. Fejem a mellkasába fúrtam és csak ordítoztam,sírtam. Harry sietősen bevitt a nappaliba, ahol a többiek álltak és ledermedve bámultak engem és Hazzat. A fiú biccentett nekik majd a szobájába vitt és letett az ágyra. Becsukta az ajtót és mellém ült, odabújtam hozzá ő pedig átkarolt és még jobban magához húzott. Már nem kiáltoztam csak sírtam, de az kegyetlenül. Göndörke próbált vigasztalni azzal, hogy a hátamat simogatta és néha-néha belepuszilt a hajamba. Mikor kicsit lenyugodtam Harry eltolt magától és mélyen a szemembe nézett.

- Menj fürdeni jó? Aztán ide gyere vissza! – mondta, én pedig bólintottam.

A "megmentőm" odalépett a szekrényéhez és kivett belőle egy fekete pólót és egy boxert, amit felém dobott. Lehet, hogy rossz állapotban vagyok, de a reflexeim jók. Elmentem a fürdőbe ahonnan egy roncs nézett vissza rám. A hajam kócos volt, a sminkem lefolyt ezáltal 2 fekete csík volt az arcomtól. A szemeim vörösek voltak és úgy éreztem nem tudok többet sírni. Sóhajtottam egyet, felkötöttem a hajam és beálltam a forró zuhany alá. Kattogott az agyam, közben lefolyt egy-két könnycsepp. Jó, nem biztos, hogy ő volt lehet több Tom Parker is, ugye?! Mondd, hogy igen!! Ha nem akkor nekem csak a nagynéném maradt, senki más. De ő is Magyarországon lakik. Mi lesz velem? Itt volt az a pont, hogy újra elsírtam magam. Miért is lenne egy boldog napom? Nem vagyok én olyan szerencsés. De , miért én? Már megint az a hülye miért szócska. Rákell ébrednem, hogy nálam ez az 5 betű sorsdöntő tényező.

Elzártam a vizet, megtörölköztem és felvettem a kapott ruhákat. Visszamentem Harryhez aki a telefonját nyomkodta, mikor meglátott végig nézett rajtam és elmosolyodott.

- Jól áll a pólóm és a boxerem. – jelent meg egy kaján vigyor a száján. Erőltettem az arcomra egy mosolyt.

Befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót, Hazza is lefeküdt mellém. Hátat fordítottam neki közben pedig előtörtek a könnyeim.

Átkarolt és szorosan magához húzott, felkönyökölt az egyik kezére a másikkal ami eddig a derekamon pihent megsimogatta az arcomat és egy puszit adott rá

- Cssss, ne sírj..- próbált nyugtatni, de még erősebben rám tört a sírás.

Éreztem, ahogy visszafeküdt mellém és még jobban magához húzott. Erősebben tartott amitől kicsit megnyugodtam. Már úgy éreztem, hogy nem tok többet sírni, de sikerült. Mögöttem a fiú még ébren volt és csak szorított magához. Arra keltem, hogy Harry rázogat és mindenki, de még Liam barátnője is a szobában van és ledermedve néznek engem.

-Jess, Jessica.. Kelj fel!! – rázott tovább Hazza.

- Segítség!! – ordibáltam, majd kipattantak a szemeim és hirtelen felültem. – Mi.. mi történt? – kérdeztem közben pedig remegett az egész testem.

Harry magához húzott és szorosan átölelt, közben pedig a hajamba puszilt.

- Nincs semmi baj, csak rosszat álmodtál. Nem történt semmi, vigyázunk rád. – mondta aggodalmas hangon.

- Jól vagy Jess? – kérdezte Tara, aki Niall mellett állt. Válaszul bólintottam.

A többiek liba sorban kivonultak és lekapcsolták a villanyt. Visszafeküdtem és nagyokat sóhajtottam, hogy ne sírjam el magam. Hazza felé fordultam aki ránk húzta a takarót átkarolta a derekam és közelebb húzott magához. A szemét még így a sötétben is láttam, ahogy bele néztem valahogy megnyugodtam és úgy éreztem senki és semmikor nem bánthat.

Bár így is lenne, de nem az élet más. Nagyon más, nehezebb. Mindenkinek más élete van, mindenkinek vannak gondjai. Mindenkinek a saját gondja tűnik a legnagyobbnak van akinek az a baja, hogy melyik cipőt vegye meg? Másnak az, hogy hogyan javítson matekból. Van akinek az, hogy nincs családja, csak a barátai vannak neki. Aki már kiskorában megtanult élni. Magányos volt és nem voltak barátai. Mit érezhetett amikor sírt és nem volt senki aki megvigasztalja? Én tudom. Rossz érzés, kifutnál a világból. Úgy érzed egy senki vagy, aki már elfáradt. Sok szüksége van a szeretetre és minden egyes nap elképzeli, hogy milyen lenne ha lenne anyukája, … ha lenne családja, … ha szeretnék őt, … ha nem lenne magányos.

Mindenkiben benne van azaz érzés amit manapság magánynak nevezünk. Sok ember azt hisz, hogy már tapasztalta ezt az érzetet, de közben nem. Mindent éreznek, csak azt nem, hacsak nincs olyan élete mint nekem.

Reggel viszonylag hamar felkeltem, Harry már nem volt mellettem. Leszaladtam a konyhába ahol Danielle éppen tejbegrízt csinált reggelire, mikor észrevett felém fordult és bíztatóan rám mosolygott. Azt sugallta, hogy légy erős.

- Szia, Jessica Parker vagyok. – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Helló, tudom. Sokat hallottam rólad, de csak jókat. – mosolygott rám. – Jobban vagy már?

-Igen, valamennyire jobban. Nem is biztos, hogy ő volt a kocsiban. – meredtem magam elé. Danielle pedig csak megölelt.

- Kitartás, kicsilány! – suttogta a fülembe, mire én még jobban magamhoz öleltem.

Kimentem a nappaliba ahol mindenki ott volt. Aggodalmasan néztek rám, aranyosak, hogy ennyire aggódnak értem.

- Nyugi jól vagyok. – találtam ki a gondolatukat.

Lehuppantam Harry és Zayn közé és felhúztam a lábaimat törökülésbe. A két fiú között cikázott a tekintetem, akik tartották egymással a szemkontaktust.

- Hahóó! – lengettem meg a kezem Hazza és Zayn szeme előtt.

- Skacok, gyertek reggelizni. – kiabált ki a konyhából Danielle.

- Ha azt én barátnőm főzne nekem reggelit. – motyogta Zayn amire halványan, de legalább elmosolyodtam.

- Héjj Dani, ez nagyon finom. – dicsértem meg, mire ő csak legyintett.

Miután megettem a részemet kértem Danitól egy ruhát aki behúzott Liam szobájába és a kezembe nyomta a ruhákat és a hajkeféjét, sminkesét.

- Köszönöm! – néztem rá hálásan és megöleltem.

Danielletől kapott ruha.:)

Elmentem a fürdőbe ahol a tükörbe megláttam magam és még jobban lesápadtam. A szemeim alatt sötét karikák éktelenkedtek a szemem pedig vörös volt a sok sírástól. Hófehér voltam annyira sápadt voltam. A tegnapinál is nagyobb roncs lettem.

Megengedtem a forró vizet és próbáltam lemosni magamról a sérelmeimet, mondanom sem kell, hogy a próbálkozásom hiába való volt. Ez vagyok én, ez lettem én. Talán ez a sors, lehet, hogy ez az én életem. Remélem egyszer jóra fordul.Elzártam a vizet, megtörölköztem, fogat mostam és felvettem a Dantól kapott ruhákat. Feltettem a szokásos sminkem, kifésültem a hajam és késznek nyilvánítottam magam. Lementem a lépcsőn és Harryt kerestem.

- Harry hol van? – kérdeztem a többieket akik egyszerre mutattak az emeletre. Valami filmet néztek amibe bele voltak merülve.

Felsétáltam a lépcsőn és bementem Hazza szobájába. Az ágyon feküdt és a plafont bámulta. Odamentem hozzá és lefeküdtem mellé. Megragadta a karom és magára húzott így a fejem a mellkhasára esett. A csendet Harry töte meg a rekedtes hangjával.

-Jessi, eljönnél velem holnap vacsorázni? – kérdezte mire fel néztem rá. Szemem ösztönösen a zöld szempárba nézett.

3.rész

Sziasztok! Köszönöm a 180 oldalmegtekintést és az előző részhez a 2 kommentet! Sokat jelentenek nekem. Itt az új rész, remélem tetszeni fog!;)

xx Jessi.:)

Reggel  már végre a telefonom ébresztőjére ébredtem. Lerúgtam magamról a takarót és a fürdőbe mentem, hogy elvégezzem a szokásos teendőimet. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Ezúttal egy cicanadrágot vettem fel vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy macskanadrág. Felülre egy farmeringet vettem fel a nyakamba pedig feltettem egy kötött sálat. Kifésültem a hajam és a fejembe nyomtam egy csöves sapit. A táskámba beledobáltam a könyveimet és lerohantam a lépcsőn. Felvettem a fekete bokacsizmám,kabátom és már mentem is. Most viszont Elenhez mentem, kíváncsi voltam, hogy mi történt vele. Ilyet még nem csinált. Miközben feléjük sétáltam azon gondolkoztam, hogy Elen még jó barátnőm-e, mostanában leginkább Tara keresi a társaságomat meg talán még Zoe is. Rájöttem, hogy a barátnőmmel eltávolodtunk és már nem vagyunk olyanok mint régen. Furcsa, de nem is ragaszkodunk annyira egymáshoz.  Befordultam az utcába és megpillantottam a jól ismert házat. Sietősre vettem léptimet, mikor odaértem becsöngettem, de nem jött válasz, sőt még csak fény se volt a házba. Előkotortam a telefonom és megkerestem Elen nevét.

-Igen?-szólt bele fájdalmas hangon barátnőm.

-Elenea, hol vagy? Mi van veled?-kérdeztem tőle félve a válaszától.

-Te ki vagy?-kérdezett vissza.

-A barátnőd, Jessica.-magyaráztam.

-Szervusz Jess!-köszönt bele Elen anyukája.-Elen kórházba lerült.Agyrázkódása van, vagyis emlékezetkiesése.-mesélte, szipogva Miss Folk.

-De.. Hogyan? Mitől?-kérdeztem, miközben éreztem ahogy térdeim megremegnek.

-Leesett a lépcsőn.-sírta el magát újra a nő.

-Ma bemegyek hozzá!-jelentettem ki.

-Jajj, kicsim úgy örülök, hogy lehet rád számítani. Most viszont mennem kell.-köszönt el a nő.

-Semmiség, viszhall!-köszöntem el.

Ezután elindultam visszafele és a sulit vettem célba. Most már gyorsabban mentem, közben pedig kikerestem Matt számát a telefonomból. Már azt hittem, hogy sose veszi fel, de kb. a 8. csengésre sikerült neki.

-Szia Jess, mizu? Hogy vagy?-kérdezte vidám hangon.

-Helló. Csak annyit akartam, hogy ma nem megyek táncra.-mondtam neki szomorúan, hisz utáltam nem menni a próbára.

-Miért?-kíváncsiskodott?

-A barátnőm kórházba került, és nem emlékszik rám.-meséltem el neki a kimaradásom okát.

-Bekisérlek!-jelentette ki.

-Ugyan már ne hülyéskedj.

-De melyik kórházban van?-kérdezte.

-A központiba, de most mennem kell fél 3-kor találkozzunk a kórház előtt.Na szia.-köszöntem el és már le is tettem.

Időközben felértem a 2. emeletre, egyből a termünkbe siettem. Odaadtam Zoénak a nai csokimat, aki kissé csodálkozva de elfogadta. Megtudtam a csajsziról, hogy kiskorában szülei árvaházba adták mert nem volt jó az anyagi helyzetük. Ahogy ezt megtudtam egyből megöleltem, ő pedig félénken ölelt vissza. Nagyon aranyos lány, most költöztek ide a nevelőszüleivel akiket imád. A család többi tagja is befogadta a lányt. Igaz, ezt is csak mesélésből tudta meg, mert 2 évesen fogadták örökbe. Van 2 testvére akiket úgy szeret mintha édestestvérek lennének. A 6 óránk viszonylag elrepült annyit jegyzeteltem, hogy rendesen fájt a karom. Rohantam a szekrényemhez, hogy kiszedjem a cuccom, onnan pedig a buszmegállóba. Nem kellett sokat várnom a buszra, felszállva kerestem egy helyet amit el is foglaltam. 20 perc buszozás után leszálltam a kórház előtt. Sóhajtottam egyet majd a bejárat felé vettem az irányt, ahol már várt a barátom, Matt. Nem beszéltünk semmit, azonnal a recepcióshoz mentünk. Aki kedvesen mosolygott ránk.

-Jó napot! Miben segíthetek?-kérdezte tőlünk, közben ránk nézett.

-Jobbat! Igen, Elena Folk melyik teremben van?-kérdeztem türelmetlenül.

-Mindjárt nézem.-pötyögött egy keveset a számítógépen a szöszi, majd kis idő után felnézett.-2. emelet 17-es szoba.-mosolyodott el.

-Köszönjük!-mosolygott vissza Matt.

Rohantunk a fiúval a lifthez, amit még pont elértünk. Az egyik sarokba egy srác  –vagyis gondolom h nem lány volt- ácsorgott, akinek a fejébe volt hózva a kabátjának a kapucnija és volt egy sapka is rajta + egy szemüveg takarta el a szemeit. Már majd nem megkérdeztem, hogy télen minek hord szemüveget. Kicsit ismerős is volt az arca, már amennyit láthattam belőle. A lift pityegett egyet, ezzel jelezve, hogy megérkeztünk a 2. emeletre Miután megtaláltuk a 17-es kórtermet, Matt felé fordultam.

-Kint maradnál?-kérdeztem, mire válaszul csak egy bólintást kaptam.

Mintha egy lassított felvételbe lettem volna, úgy fogtam meg a kilincset, majd nyomtam is le azt. Belépve a szobába csak még erősebben éreztem azt a jól ismert fertőtlenítőszag. Elen laposakat pislogva nézett felém majd anyukája felé aki a kanapén aludt. Látszott rajta, hogy megviselt. Nagyon rossz volt így látni a barátnőmet, mindenhonnan csövek lógtak ki belőle, nem sok kellett, hogy ne sírjam el magam.

-Te ki vagy?-szólított meg erőtlen hangon.

-Én a barátnőd vagyok, Jessica. Tudom, hogy nem emlékszel rám, de remélem minél előbb eszedbe jutnak a közös emlékeink.-villantottam rá egy hamis mosolyt.

-Rendben. Ha nem bánod , akkor most én aludnék egy keveset.-mosolygott vissza fáradtan.

-Aludj, még itt leszek egy ideig.

Dobtam Mattnek egy SMS-t, hogy ne várjon rám. Hülyén hangzik, hiszen csak ki kellett volna mennem, de nem akartam zajt csapni. Ezután dobtam egy másik SMS-t Taranak, miszerint nem tudunk ma elmenni vásárolni. Azonnal kaptam választ amiben csak annyi állt, hogy "Oké. xx Tara". Az a csönd ami a fehér falú teremben beállt, engem is elálmosított. Egyre laposabbakat pislogtam, amikor szinte pofon vágott a felismerés. Akit a liftben láttunk fiú, nem volt más mint Niall. Azért volt olyan ismerős az arca- Remélem nem történt semmi baj, amiért ide jött. Csekkoltam a telefonomon az időt ami mér este 7 órát mutatott. Jól elrepült az idő gondolkoztam, közben pedig lassan elhagytam a kórtermet. Miután megjött a lift, újra elővettem a telefonom és a névjegyzékből kikerestem egy számot. Nem kellett sokáig várnom, hogy az illető felvegye.

-Halló?-szólt bele csámcsogva a szöszi.

-Szia Niall!-röhögtem el magam.-Jó étvágyat!

-Ó köszi Jess, miújség van feléd?-érdeklődött vidám hangon miután lenyelte a kajáját.

-Most megyek haza a kórházból. Láttalak ma téged, a liftben együtt jöttünk fel. Miért voltál ebbe a büdös épületbe?-kérdeztem

-Csak  a szokásos vérvételemre mentem. Na, és te? Ugye nem történt semmi baj veled vagy Taraval?-kérdezte aggodalommal a hangjában.

-Jajj, dehogyis csak az egyik másik barátnőm Elena, leesett a lépcsőn és agyrázkódása lett.-mondtam neki egy kicsit szomorúan.

-Sajnálom, ha ez segít neked egy kicsit.-éreztem ahogy elmosolyodik.

-Köszönöm, Niall.-mosolyogtam én is.-Most viszont mennem kell. Szia és üdvözlöm a többieket!

-Szia Jess!-már azt hittem, hogy letette amikor egy kiáltást hallottam.-Srácooook, Jess üdvözöl titeket!-erre vagy 5-en kezdtek el kérdezősködni. Én csak el röhögtem magam és fejcsóválva kinyomtam a telefont.

Annyira hülyék, hogy az már nekem fáj. Imádom őket, valahogy érzem, hogy megbízhatok bennük. Mondjuk még Liamet nem ismerem, de gondolom ő is jófej. Azt hallottam róla, hogy ő a bandában a "Daddy Direction". Vagyis azt hiszem ez az jelenti, hogy ő a legnormálisabb,legvisszafogottabb  az 5 fiú közül és ebben benne van Matt is. Begördült a busz a leállósávba és az utasok csak úgy özönlöttek le róla. Mielőtt becsukhatta volna az ajtókat feltudtam ugrani a lépcsőre és jó erősen megkapaszkodtam a korlátba. Szerencsémre nem mentem sok megállót, viszont mikor leszálltam arról a nyamvadt járműről jó érzés töltött el, hogy a friss levegőn lehetek. Hazafele vettem az irányt, sétálás közben nagyon furcsa érzésem támadt. Olyan volt, mintha valaki követne elővettem a farzsebemből a telefonomat és a kezemben szorongattam, netán ha baj történne, tudjak tárcsázni valakit. Sokszor fordultam hátra, de nem láttam senkit sem. Gyorsabban kezdtem el szedni a lábaimat, hogy mielőtt a biztonságos –remélhetőleg- lakásban tudhassam magam. Befordulva az utcánkba már futottam, de az érzés nem múlt el. Magamban ezerszer megesküdtem, hogy majd eljárok futni. Már majd nem a ház előtt voltam, mikor valaki elkapta a karom és befogta a szám. A telefon kiesett a kezemből annyira megrémültem. A támadóm közelebb hajolt a fülemhez, éreztem a nyakamon a lehelletét. A fülembe suttogott valamit, amitől az egész testemet átjárta a borzongás. Ilyet még soha életemben nem éreztem, testem minden porcikáját átjárta a félelem. Sikítani akartam, de nem tudtam és nem is jött ki hang a torkomon. Először a kezemet engedte el utána pedig a számat. Nem mertem megfordulni a rettegés még mindig bennem volt, éreztem, hogy már elment, de semmi zajt nem hallottam ami arra utalna, hogy már nincs a közelemben. Óvatosan megfordultam és kieresztettem az eddig bent tartott levegőt. Erőt vettem magamhoz és hazarohantam szó szerint, A házba érve azonnal bezártam az ajtót és mindenhol bezártam mindent, már amit lehetett. Leültem a nappaliban levő kanapéra és úrrá lett rajtam a zokogás, a testemet újra elöntötte a félelem. Úgy éreztem, hogy itt nem vagyok biztonságban. Elővettem a telefonomat és kikerestem a telefonszámot, reméltem, hogy még nem alszik. Néhány csöngés után felvette a telefont és kicsit álmosan beleszólt.

-Igen?-szólt bele rekedtes hangján.

-Nálatok aludhatnék ma este?-kérdeztem tőle szipogva.

-Jessi, jól vagy? Mi történt? Azonnal odamegyek csak mondd a címet.-kezdett el bepánikolni a fiú a vonal túlsó végén.

-Hát, fogjuk rá.-miután lediktáltam a címet egyből letette a telefont én pedig összepakoltam a cuccaimat amikre holnap szükségem lehet. Végszóra valaki ráakadt a csengőnkre, mivel senki mást nem vártam azon a személyen kívül akivel előbb beszéltem. Ezért gyorsan lerohantam a lépcsőn, hogy minél hamarabb kiérhessek ebből a házból melyben már nem érzem magam biztonságban.

-Végre Jess.-üvözölt Harry,-Jól vagy?

-Szia Harry, fogjuk rá. Mehetnénk?-kérdeztem tőle, mert éreztem ahogy megremegnek a térdeim mert újra elfogott a pánik. Ilyenkor megfordul a fejemben, hogy "mi lesz ha újra...".

Az út csendesen telt aminek nagyon örültem, nem voltam beszélgetős kedvemben. Tudtam, hogy Harry kíváncsi amiért riasztottam, hogy had ne aludjak otthon, de türtőztette magát. Amiért én hálás voltam neki. Viszonylag hamar odaértünk odaértünk a nagy kertes házhoz. Kinyitottam a Range Rover ajtaját és kiszálltam a fekete kocsiból, a hideg levegő nagyon jól esett. Amin beértünk a házba mind az összes fiú a nappaliban volt és TV-ztek, mikor megláttak meglepődve néztek rám, aztán elmosolyodtak. Egyedül Liam nézett rám furcsán, hozzáteszem jogosan.

-Srácok, ha nem baj ma Jess itt alszik.-mesélte a fiúknak Harry. Válaszul viszont csak egy bólintást kapott.-Gyere, megmutatom, hogy hol fogsz aludni.-fordult felém Harry és elindult a lépcső irányába.

Mikor felértünk egy folyosó volt előttem, ahol gondolom a hálószobák voltak. A Göndörke elment az utolsó szobáig majd kinyitotta nekem. Nem volt egy nagy szoba, de nem is volt kicsi épp akkora amekkorára szükségem van.

-Most megyek, biztos leakarsz feküdni. Ha valami baj van az én szobám van melletted.-mosolygott le rám. Na ja egy kicsit magasabb volt nálam. Nem mondtam neki semmit csak megöleltem és szerintem ez esett neki a legjobban.

Miután elengedtem Harryit kiment a szobámból" én pedig sóhajtva körbefordultam. Lepakoltam a cuccom egy székre és kivettem belőle azokat a cuccokat amik a fürdéshez kellenek. Kiléptem a "birodalmamból" és megkerestem a fürdőt. Nem volt nehéz megtalálnom ugyanid velem szembe volt. Magamra zártam az ajtót, lehámoztam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Ahogy eddig nem most se igazán érdekelt, hogy mennyire égeti a bőrömet. Kitisztult a fejem és sikerült ellazulnom. Úgy éreztem nekem ez sok egy napra, már nem bírok el több mindent. Megint eszembe jutott az a rövid, de mégis életfontosságú kérdés. Mindennek megvolt az oka, legalábbis mindenki ezt mondja. Én nem nagyon tudom. Sok kérdésem van és szinte mindegyik miért-el kezdődik.. Kérdem én normális ez?! Fél óra magamat áztatás után kiléptem a kabinból, megtörölköztem, fogat mostam és lemostam a sminkemet, már ha ezt a néhány dolgot ami rajtam volt lehet annak nevezni. Visszamentem a szobámba amit ideiglenesen így hívtam. Leültem a franciaágyam közepére és kibámultam az ablakon ami az ágy felett volt. Ekkor egy hatalmasat villámlott és dörgött is. Nem vagyok azaz ijedős lány, de a viharoktól nagyon félek. Megpróbálkoztam a lehetetlennel, az alvással. Szinte éreztem, hogy nem fog menni és tudtam, csak forgolódni fogok. Felültem az ágyon, felkaptam a telefonom és az ajtóhoz lopóztam. Halkan kinyitottam, hogy nehogy felkeltsek valakit és átsiettem a szomszédos szobához. Halkan bekopogtam amire csak egy morgást kaptam, gondoltam ez igen-t jelent így benyitottam, először csak a fejemet dugtam be a résen utána egész testemmel beléptem.

-Harry.. Bocsi nem akarlak zavarni csak hát.. félek a vihartól és.. Azt szeretném kérdezni, hogy itt aludhatnék veled?-beszéltem össze-vissza makogva. Nem kaptam válasz csak annyit, hogy a fiú arrébb csúszott ezzel odaengedve engem.

Lefeküdtem Harry mellé a telefonomat pedig az éjjeliszekrényre tettem. Éreztem, hogy valaki átkarol és magához húz. Az egész testemet átjárta a megnyugvás, nagyon jó érzés, olyan volt mintha biztonságban érezném magam és senki nem bánthatna.

-Én megvédelek.-suttogta a fülembe Harry amire én elmosolyodtam.

A suttogásról eszembe jutott a támadom és eltűnt azaz érzés mely azt sugallta, hogy biztonságban vagyok, helyette félelem keletkezett a testemben amitől kirázott a hideg. Eszembe jutottak azok a szavak amiket a fülembe suttogott. "Vigyázz magadra kicsilány.” Vajon mire érthette? A szobában egyedül Harry egyenletes szuszogását lehetett hallani amit a nyakamon is érezhettem. Ezen muszáj volt felkuncognom, de visszafogtam magam, nem akartam felébreszteni. A képzeletem nagyon messzire el vitt, újra. Most valahol egy másik életben járt, elgondolkodott, hogy milyen lenne ha más életem lenne. Ha semmi nem történt volna így ahogy. Ha anyukám élne. Ha apukám szeretne engem. Ha például lenne testvérem. Ha egy másik kontinensen laknék. Milyen lenne? Valószínűleg jobb, sokkal jobb mint a mostani életem. De hát ez a sorsom, ugye? Ugye ez a sorsom?! Így szokták mondani, nem? Én mindig így hallottam. Csak azt tudnám, hogy miért én kaptam ezt az életet? Nem mintha másnak kívánnám vagy valami, de azért mégis csak. Már megint az a hülye miért. A gondolkozás és egy másik élet kitalálása közben egyre álmosabb lettem míg végül el nem aludtam.

Reggel a telefonom ébresztőjére ébredtem. Először nem tudtam, hogy hol vagyok de hamar beugrott. Harry már nem volt mellettem, így kikászálódtam az ágyból és átmentem az én ideiglenes szobámba. Az is megfordult a fejembe, hogy sajátommá teszem, de az milyen már? Nem is az én házam. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháim ami egy világos farmerből állt és egy szürke pulcsiból amin egy fehér szöveg állt. Átrohantam a szemközti fürdőbe ahol feltettem egy minimális sminket és kifésültem a hajamat, fogat mostam és a fejembe nyomtam egy fekete sapkát amin az "unicorn" felírat szerepelt. Mikor megnéztem az eredményt elégedetten bólintottam, ritkán mondok ilyet, de ez most kifejezetten tetszett. Összepakoltam a cuccaimat és lerohantam a lépcsőn hamar megtaláltam a konyhát, hisz jó illatok jöttek ki onnan. Louis állt a tűzhelynél és mikor beléptem akkor dobott fel egy palacsintát ami leesett a földre. Erre nagy nevetésbe törtem ki. Louis meg morcosan nézett rám.

-Héjj, én nem nevettelek ki, csak úgy felnevettem.-próbáltam megvigasztalni a durcás kisfiút.

-Én meg csak úgy idepisilek a konyha közepére.-nézett rám morcosan.

-Valaki eltud vinni a suliba?-kérdeztem.

-Igen, Harry.-válaszolt de már nem volt olyan durcás.

-Köszönöm, Tommo.-mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit az arcára. Azonnal felvette az angyali mosolyát ami mind az 5 fiúnál megvan, Mattnél nincs. Nála inkább a "villantsunk fogsort" vigyor van.

Átmentem a nappaliba, ahol csak a Göndörke volt aki kapcsolgatta a TV-t, biztos valami jót keresett. Kötve hiszem, hogy talált is valamit reggel 7-kor.

-Harry légy szíves elviszel a suliba?-vetettem be a kiskutya szemeimet.

-Persze.-mosolygott rám.-Indulhatunk?-kérdezte

-Igen.-kaptam fel a táskámat a vállamra és a kijárat felé kezdtem el ballagni.

Az előszobába felkaptam a cipőmet. Követtem Harryt a garázsba ott pedig beszálltam a fekete kocsiba.

-Jól aludtál az este?-kérdezte Hazza huncut mosollyal.

-Ilyen rosszul még sose aludtam.-állítottam az ellenkezőjét Hazz arcán szomorúság futott át.-Nyugi, te bolond soha nem aludtam még ilyen jól.-mosolyogtam rá, mire kifújta a benntartott levegőt. Ezen persze egy jót röhögtem.

Előrehajolva bekapcsoltam a rádiót amin épp egy 1D szám ment, azt hiszem a Rock me. Harry azonnal elkezdte énekelni és én is bekapcsolódtam. Mikor vége lett a számnak megérkeztünk a sulihoz. Elköszöntem a "sofőrömtől" és nyomtam egy puszit az arcára. Kiszálltam a Range Roverből és a bejáratot vettem célba. Beálltam a büfésorba ami, nem volt hosszú. Kértem egy kólát és egy pogácsát. A kólából azonnal ittam mivel az első óránk tesi volt. Taranal a szekrénynél találkoztam, elmeséltem neki, hogy ott aludtam a fiúknál és, hogy tegnap miért fújtam le a programunkat.  Azonnal elkezdte mondani, hogy Harry meg én így meg úgy, stb.. Alig tudtam leállítani. Lerohantunk az öltözőbe és gyorsan átöltöztünk. Imádjuk a tesi tanárunkat mert nagyon jófej. Érti a poénokat és szokott velünk együtt viccelődni. Ma teremkörök voltak amiket kifejezetten szerettem. Szeretem a sportot, akkor kiszoktam adni a dühömet akárcsak a táncban. Apropó tánc azon belül hipp-hopp, jó rég voltam már. Következő óránk osztályfőnőki volt. Szokás szerint a fiúk magasról tojtak az órára én viszont behúzott nyakkal ültem. Ismerhetnék már annyira a tanárt, hogy azért ő is tud fegyelmezni. Egyszer csak elkiáltotta magát hogy "Csend legyen! ". Az egész osztályban síri csend lett az ofő meg belekezdett a mondanivalójába.

-Nos, van néhány fiú akiket egy kicsit fegyelmezni kellene, mert elvileg nagyon gyerekes a viselkedésük. Az évfolyamunkban mint tudjátok 3 osztály van. A 3 osztályfőnök sorsolt és hát mi kaptuk az újonnan beszerzett diákokat. Legyetek velük kedvesek ha kérhetem, de szerintem ezzel nem lesz gond.-mosolygott az ofő.

Ekkor viszont kinyílt az ajtó és…

2.rész

Sziasztok!:)

Van néhány barátnőm akik nem bírják kivárna a holnapot, hogy hozzam a folytatást, ezért ma hoztam.:D Remélem tetszeni fog.Kérlek komizzatok.;)

xx Jessi:)

Reggel nem a szokásos ébresztőmre keltem, sőt semmilyen telefonnal kapcsolatos csengésre.Apukám –legalábbis gondolom hogy ő- kopogtatott az ajtómon.

-Gyere!-szóltam ki és csak reméltem hogy meghallja azt amit mondtam.

-Jó reggelt Jess.-köszöntött apu vidáman, majd folytata.-Most hívtak New Yorkból, tudod ott is dolgozik a cégünk.-bólintottam.-Na, akkor felhívtak, hogy még ma oda kell repülnöm egy tárgyalásra.-mesélte boldogan.

-Rendben.Mikor jössz haza?-kérdeztem tőle.

-1 hétig múlva, elleszel egyedül kincsem?

-Persze.-mosolyogtam.

-Van időd egy utolsó közös reggelire?-kérdezte apa.

Rápillantottam az órámra ami csak a 6-os számot ütötte.

-Igen, miért is ne.-mondtam

Apa elvigyorodott majd lesietett a lépcsőn.Sóhajtva rúgtam le a takarót, illetve csak próbáltam ugyanis teljesen belegabalyodtam.Egy ideig küszködtem majd hangos puffanással lefordultam az ágyról.

-Ezt nem hiszem el, most már komolyan mondom.-beszéltem kicsit hangosan.

-Minden rendbe van?-kiáltott fel apa, jogosan.Hiszen nagyot estem.

-Igen.-üvöltöttem vissza.

Szép lassan kihámoztam magam a takaró „fogságából” és lerohantam a lépcsőn.A friss piritós illata keveredett a kakóéval amit annyira nagyon szerettem.Leültem az asztalhoz és elkezdtem az –egyetlen- szülőmnek magyarul beszélni.Csak úgy folytak ki a szavak belőlem.Nem mutattam semmi jelét annak hogy éppen vidám vagy szomoró dolgot beszélek.Felvettem álarcomat avagy a pokerface-t.

*Jessi magyarul beszél*                           

-Apa, miért teszed ezt?!Miért menekülsz az alkoholba?Van egy lányod, akinek csak te vagy!Mikor betérsz a kocsmába, nem jutok az eszedbe?Már azt is eltudom hinni ahogy csak annyit mondasz a csaposnak hogy „A szokásosat”.Hiszen már annyiszor jártál ott.Mindig megfordul a fejembe az a jól ismert kérdés.Miért?!Te is biztos sokszor felteszed magadnak.Van fogalmad arról hogy félek tőled és amikor illumináltan jössz haza nem szólok hozzád, kerülöm a szemkontaktust és undorodom tőled.Igen, undorodom tőled.Egy házban nem szívesen vagyok veled olyankor.Pláne ha megütsz,megrúgsz.Már tanfolyamot akarok kezdeni ellened.-mondtam magam elé meredve.

*Jessi angolul beszél*

Kis beszédem után melyből apám egy szót sem értett, néha ezért is érzem szükségesnek ezt a nyelvet, mert kiadhatom magamból az érzéseket ráadásba még úgy hogy ezt senki nem érti.Apa sóhaja zökkentett ki melyet már ismertem mindig sóhajt mikor magyarul dumálok.

-Hányszor kértelek már, hogy ne beszélj magyarul?-kérdezte enyhe éllel a hangjába de valahogy mégse ijedtem meg tőle.

-Sokszor.-válaszoltam majd rákacsintottam.

Lerakta elém a bögrémet és a tányéromat melyen a pirítósom volt, végre nem a suli kajáját kell zabálnom.Jóízűen eszegettem a reggelimet apa pedig mosolyogva figyelt.Nem szóltunk semmit, de most valahogy jól esett a csönd.Mikor befejeztem a mosatlant a mosogatóba tettem.

-Köszönöm a reggelit!Most pedig megyek készülődni.-mosolyogtam apára.

Mondandómat 2 dudálás követte.Aha, tehát itt van a taxi.

-Vagyis akkor jó utat!-mentem oda hozzá és megöleltem, adtam neki 2 puszit.Ezután már tényleg mentem készülődni.Gyorsan a fürdőbe siettem és magamra engedtem a vizet.Megint elmerültem a gondolataimba de most kicsit jó volt egyedül otthon lenni.Nem mintha nem lennék minden reggel egyedül, de most 1 hétig szabad vagyok.Kicsit megnyugodtam, hogy majd nem kell rettegnem az estéktől.Elzártam a csapot majd magam köré tekertem a törölközőt.Elővettem komótomból egy fehérnemű szettet majd magamra kapkodtam és a gardróbom elé léptem.Most a választásom egy fekete csőnadrágra és egy fehér kötött pulcsira esett.Visszamentem az imént elhagyott helységbe.A tükör elé léptem és feltettem egy kis alapozót,szempillaspirált avagy mondhatni, hogy a szokásosat.Megmostam a fogam majd tettem az ajkaimra egy kevés szájfényt.Hajamat kiengedtem és egy kötött sapka alá rejtettem.Hagytam a tegnapi fekete táskámat amibe belesöpörtem a mai tancuccomat.Felkaptam a telefonomat amin már vagy az 5. szundi szólalt meg.Mielőtt kiléptem volna a szobámból megpillantottam azt a bizonyos koncert jegyet.Eszembe jutott, hogy még meg se néztem.Pénteken lesz 18:00-tól kb. 20:00-ig..Remek, jöhet az hogy majd mit vegyek fel.Ekkor megláttam valamit a jegyen nagy betűkkel rajta volt, hogy „VIP”.Kicsit eltátottam a számat de vissza is csuktam.Letettem az asztalomra azt a kis papírt mely számomra közömbös másoknak egy álmuk megvalósításához szükséges fecni.Levágtáztam a lépcsőn és az ajtó feletti órán csekkoltam az időt 7:13 volt.Így hát lassan kezdtem felvenni a fekete sálam és a fehér csizma féleségemet.17 éves vagyok, nem sokára nagykorú de azért nem tudom hogy melyik ruhadarabnak mi a pontos neve, mert mint mondtam nem vagyok plázacica.Elővettem a szekrényből egy fehér térdig érő kabátot, vállamra raktam táskámat és elindultam otthonról.Bezártam az ajtót és elhagytam a házunk környékét.Lassan sétáltam a suliig, miközben átgondoltam a mai napom, rájöttem, csak 5 órám lesz.Utána pedig mennem kell Matt-hez gyakorolni a táncot.Áh, még ez is.Gondolatmenetemet a telefonom zavarta meg.

-Igen?-szóltam bele a telefonba.

-Jó reggelt Jess!Tara anyukája vagyok.-mondta kedvesen a nő.

-Jó reggelt Miss. Newton.-köszöntem vissza.

-Nem szeretnék tolakodó lenni.Csak azt szeretném kérni, hogy ma átmehet hozzátok Tara?-tért egyből a hívása lényegére az anyuka.

-Persze.-mondtam.

-Köszönöm szépen.-éreztem ahogy elmosolyodik.

-Igazán nincs mit.-mondtam én is mosolyogva

-További jó napot.-köszönt el Tara anyukája.

-Viszont.-mondtam.

Majd a farzsebembe csúsztattam a telefont.Időközben beértem a suliba, egyből a termünk felé vettem az irányt.Miután kellően lefáradtam a reggeli lépcsőzéstől lassan slattyogtam be az osztályba.

-Szia, Jess!Beszéltél anyukámmal?-mosolygott rám a csajszi.

-Hali!Igen csak majd nem otthon leszünk hanem el kell mennünk egy helyre ugyan is táncolnom kell a párommal, ha nem bánod.-ismertettem vele a délutánt.

-Dehogyis és még egyszer köszönöm.-hálálkodott nekem.

-Semmiség.-kacsintottam.

A helyemre siettem ahol, eddig egyedül ültem a 2 személyes padba  viszont most más is ült.Volt valami pletyka, hogy jön majd egy új lány.Szőkésbarnás volt a haja és mikor lepakoltam a cuccom a padomra kék szemeivel félve nézett fel rám, de én bíztatóan rámosolyogtam.Ő erre megkönnyebülten felsóhajtott és felállt, hogy egy magasságba legyen velem.

-Szia, Zoe Parker vagyok és 18 éves.-mosolygott rám.

-Helló, Jessica Black vagyok és 17 éves de-mutattam fel a mutatóujjam- 1 hónap múlva töltöm a 18-at.-mosolyodtam el büszkén.

A bemutatkozásunknak az éles csengő vetett véget, melyet néhány diák egy felnyögéssel díjazott.Az az 5 óránk ami volt az is hamar elrepült.De mielőtt leléphettünk volna elköszöntem az új padtársamtól.

-Szia Zoe!-intettem neki mosolyogva.Ezt ő viszonozta is

A suli előtt elkaptunk egy taxit ami épp a főúton haladt el, bediktáltam a címet és 20-25 percen belül már ott is voltunk.Egy óriási ház állt előttünk és előtte rajongók sikoltoztak és neveket kiabáltak de nem nagyon értettem.            Előre furakodtam barátnőmmel együtt majd felhívtam Mattet, hogy itt vagyunk kint.Azonnal kapcsolt és beengedett minket.Először Tarat kizárta de elmagyaráztam neki hogy velem van.Miután sikeresen beértünk a házba leesett az állam egyszerűen csodálatos volt.

-Szia Matt!-köszöntöttem.

-Hali Jess!-majd megölelt, kissé furcsálltam de visszaöleltem.

-Bemutatom neked a barátnőmet, ha nem gond elkísért engem Tara ő Matt a párom, Matt ő itt Tara a barátnőm.-mosolyogtam közbe pedig az említett személyekre mutattam.

-Szia Tara.Örülök, hogy megismertelek.-ölelte meg a lányt láttam, hogy megilletődött de azonnal visszaölelt.

-Matt, kezdhetjük a táncot?-kérdeztem tőle.

-Persze, csak még bemutatok nektek néhány embert.De, gyertek azért beljebb.-a nappaliba lehettünk legalábbis ez derült ki a kanapékból, fotelekből és a nagy TV-ből.

-Hahó!Srácok vendégeink vannak, gyertek le.-kiabált fel Matt.

Hangos lábdobogás hangját lehetett hallani és talán még lökdösődést amin én csak röhögtem.Ekkor betoppant 4 fiú a szobába, mindegyikőjüket tetőtől talpig végig mértem.Ismerősek voltak, nagyon is.Majd hiretelen beugrott.Ők tagjaik a híres nevezetes One Dirction nevű bandának.Mindegyikőjüknek mosoly volt az arcukon.Éreztem, hogy mellettem a barátnőm lefagyott és kidüllesztett szemekkel bámult az előttünk álló fiúkra.Még levegőt is elfelejtett venni, de hamar észrevette magát és mosolyt húzott a szájára.

Ekkor előlépett egy szőke hajú fiú, akinek olyan kisfiús arca volt és ártatlan mosolyra húzta ajkait miközben kék szemével Tarat mérte végig.

-Niall Horan.-mondta mindkettőnk felé címezve a szavakat.

-Ő a barátnőm Tara, Tara Newton, az én nevem pedig Jessica Black.-mosolyogtam a szöszire.Aki ezt viszonozta, ha jól láttam a mellettem álló csajszi még el is pirult

-Louis Tomlinson.-mosolygott egy fiú, kék szemei pedig ragyogtak az izgatottságtól.-De csak Tommo.

-Tara-nyögte ki barátnőm, amire én hangosan felnevettem.A fiúk nem értették de egy válrándítással le is rendezték.

-Jessica, de csak Jess.-mondtam

-Zayn Malik.-szólalt meg egy sötétbarna,gondosan belőtt hajó fiú.Mogyoróbarna szemeivel kíváncsian figyelt minket.

-Ha nem bánod, nem mondjuk el újra.-mondtam közben pedig a négyük között cikázott a tekintetem.Kijelentésemre felnevettek, mire Taraval elmosolyodtunk.

-Harry Styles.-lépett elő egy barna,göndör hajú fiú.Szemei zölden csillogtak.Óvatos mosolyra húzta száját amitől megjelentek a gödröcskéi.

Részünkről csak egy biccentést és mosolyt kapott.

-Kezdhetjük Matt?-fordultam az említett fiú felé.

-Igen.-válaszolta és kacsintott egyet.

-Tara elleszel a fiúkkal?-fordultam a lány felé aki mosolyogva bólintott.-Később még találkozunk.-mosolyogva biccentettem a 4 jó barátnak –már ha nevezhetem őket így-.

Mattel könnyű együtt dolgozni, hisz jófej srác és a humora is ott van.Sikerült zenét választanunk és elkezdenünk a koreográfiát.Másfél órán keresztül táncoltunk, közben pedig beszélgettünk.Megtudtam, hogy 5 fiúval lakik együtt avagy mondjam úgy hogy a One Direction-nal?Mondta, hogy az 5.  bandatag most a barátnőjénél van de egyébként Liamnek hívják.Mondta, hogy ha bármi gondom van ő segít ahogy a többi fiú is.Mikor kellően kitáncoltuk magunkat, visszamentünk a többiekhez akik éppen nevettek valamin.Mindenki a kanapén ült és ahogy felértünk elkezdtek párnacsatázni még Tara is.Kissé csodálkozva fordultam az egyetlen épeszű fiú felé a házban de akkor elkiáltotta magát és ráugrott a csatázókra.Erre én elkezdtem röhögni de annyira hogy le kellett ülnöm.

-Tara, megyünk? Elég késő van.-mondtam mikor abbahagytam a röhögést.

-Persze, mehetünk.-mondta barátnőm miközben felállt a földről.Na ja lelökték a kanapéról.

-Tessék itt a telefonod.Bővült 4 számmal.-kacsintott rám a Göndörke.Közben felém nyújtotta a telefonomat.-Persze csak ha nem bánod.-kezdett el szabadkozni mire megöleltem és a fülébe súgtam egy „köszönöm”-öt.

Ezt mindegyik fiúval megtettem, kivéve Mattel, neki már a tánc után megköszöntem.Mikor elindultunk hazafele már sötét volt, ezért egymásba karolva mentünk.

-Úristen, Niall olyan aranyos.-kezdte el Tara.-Mindig megkérdezte kérek-e valamit, bár szerintem helyettem is evett.-erre a kijelentésére felnevettem.-Elhívott vacsorázni..-kezdte el de félbeszakítottam.

-Mivan?! Ezt csak most mondod?Nagy hiba.-nevettem fel.-El kell mennünk vásárolni holnap.-kacsintottam.

-Szombaton este 8-ra jön értem-mesélte.

Egészen hazáig erről beszéltünk.Mikor hozzánk értünk elbúcsúztunk egymástól.1000x megköszönte, hogy velem jöhetett.Mikor hazaértem lecuccoltam, összeütöttem egy gyors vacsorát vagyis spagettit és enni kezdtem.Elismertem, hogy finom lett.Mikor végeztem felszaladtam a szobámba és megcsináltam a lenyót.Azt is kipipáltam a képzeletbeli listámon.Hirtelen eszembe jutott, hogy 1 teljes hétig nem kell félnem apámtól.Ezután, összeszedtem a cuccom és bementem a fürdőbe, magamra nyitottam a meleg zuhanyt.Eszembe jutottak a mai nap történései és akaratomon kívül elmosolyodtam ezen az 5 fiún.Alig ismerem őket de érzem, hogy megbízhatok bennük.Lemostam a sminkemet, nem szeretek sminkben aludni mert az valahogy kényelmetlen.Nyugi, én se értem magam.Az ágyamon ülve bekapcsoltam a laptopom és láttam h twitteren lett 4 új követésem természetesen az új barátaim voltak.Gondolkodás nélkül visszakövettem mindegyikőjüket.Ezután minden fényt megszüntettem kivéve az ablakon beszűrődő Hold „sugarait” a szobámba és magzatpózba helyezkedtem.Ebbe a „pózba” mindig eltudtam aludni.Egy ideig még gondolkodtam a mai napon de hamar új témát találtam.Igen, a pénteki napot.Már várom, hogy találkozzak ezzel a 4 butával na meg persze, hogy megismerjem az 5. fiút, Liamet.Azután eszembe jutott Elena.Vajon mi lett vele? Miért nem volt ma suliba?Miért nem írt nekem?Á, biztosan jól van.Gondolkozásom közben azonban szemeim lecsukódtak és mély álomba szenderedtem.

tetoválást ne nézzétek.:)